A Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanam rövid kommentárja, aforizmák 32-től 62-ig:
मुक्तिमुद्दिश्य यावज्जीवेनाप्रधानाः सर्वान्यनिष्पत्तयो यतोऽशीर्षकदेहवन्मुक्तिहीनं जीवितम्॥३२॥
Muktimuddiśya yāvajjīvenāpradhānāḥ sarvānyaniṣpattayo yato’śīrṣakadehavanmuktihīnaṁ jīvitam||32||
Minden más siker (sarva-anya-niṣpattayaḥ) az életben (yāvat-jīvena) másodlagos (apradhānāḥ) a Felszabadulás (muktim) mellett (uddiśya), mert (yatas) egy élet (jīvitam) Felszabadulás nélkül (mukti-hīnam) olyan (vat), mint egy test, fej nélkül (aśīrṣakadeha).
Minden más siker az életben másodlagos a Felszabadulás mellett, mert egy élet Felszabadulás nélkül olyan, mint egy test, fej nélkül.
मुक्तिमुद्दिश्य मोक्षविषये यावज्जीवेन यावज्जीवमप्रधाना गौणाः सर्वान्यनिष्पत्तयो सर्वापरसाधनानि यतो यस्मादशीर्षकदेहवदशिरस्कतनुवन्मुक्तिहीनं जीवितं मोक्षरहितो जीवः। बन्दिशालिकायाः कक्षवरे यद्यपि स्वयं वसेत्तथापि तस्मिन्सम्भोगस्वाच्छन्द्याभावत्वादतिपीडा सुदुःखमपि भवेद्यत्स्वयं सुसमृद्धो यद्यपि स्यात्तथापि सोऽतिसुखी न भवेत्तस्य तत्तदनुभवसम्भोगासमर्थत्वात्॥३२॥
Muktimuddiśya mokṣaviṣaye yāvajjīvena yāvajjīvamapradhānā gauṇāḥ sarvānyaniṣpattayo sarvāparasādhanāni yato yasmādaśīrṣakadehavadaśiraskatanuvanmuktihīnaṁ jīvitaṁ mokṣarahito jīvaḥ| Bandiśālikāyāḥ kakṣavare yadyapi svayaṁ vasettathāpi tasminsambhogasvācchandyābhāvatvādatipīḍā suduḥkhamapi bhavedyatsvayaṁ susamṛddho yadyapi syāttathāpi so’tisukhī na bhavettasya tattadanubhavasambhogāsamarthatvāt||32||
Minden más siker (sarva-anya-niṣpattayaḥ sarva-apara-sādhanāni) az életben (yāvat-jīvena yāvat-jīvam) másodlagos (apradhānāḥ gauṇāḥ) a Felszabadulás (muktim… mokṣa) mellett (uddiśya… viṣaye), mert (yatas yasmāt) egy élet/létezés (jīvitam… jīvaḥ), Felszabadulás/Megszabadulás nélkül (mukti-hīnam… mokṣa-rahitaḥ) olyan (vat), mint egy test, fej nélkül (aśīrṣakadeha… aśiraskatanu). Bár (yadi api) élhet (vaset) valaki (svayam) egy börtön (bandiśālikāyāḥ) legjobb cellájában (kakṣa-vare), mégis (tathā api) mivel nincs meg a szabadsága (tasmin… svācchandya-abhāvatvāt), hogy teljesen élvezze azt (sambhoga), így hatalmas szenvedés (ati-pīḍā) (és) nagy fájdalom (su-duḥkham api) van jelen (bhavet); azaz (yad), még ha (yadi api) valaki (svayam) rendkívül sikeres (su-samṛddhaḥ) is volna (syāt), kétségtelen, (tathā api) ő (saḥ) nem képes (na bhavet) teljesen boldog lenni (ati-sukhī) a különböző (tad-tad) tapasztalatok (anubhava) maradéktalan élvezetének (sambhoga) tehetetlensége miatt (tasya… asamarthatvāt)||32||
Minden más siker az életben másodlagos a Felszabadulás mellett, mert egy élet/létezés, Felszabadulás/Megszabadulás nélkül olyan, mint egy test, fej nélkül. Bár élhet valaki egy börtön legjobb cellájában, mégis mivel nincs meg a szabadsága, hogy teljesen élvezze azt, így hatalmas szenvedés (és) nagy fájdalom van jelen; azaz, még ha valaki rendkívül sikeres is volna, kétségtelen, ő nem képes teljesen boldog lenni a különböző tapasztalatok maradéktalan élvezetének tehetetlensége miatt.
मुक्तेः परमशेषेण सार्थं जीवितम्॥३३॥
Mukteḥ paramaśeṣeṇa sārthaṁ jīvitam||33||
Az élet (jīvitam) a Felszabadulás (mukteḥ) után (param) nyer teljes értelmet (aśeṣeṇa sārtham).
Az élet a Felszabadulás után nyer teljes értelmet.
मुक्तेः परं मोक्षात्पश्चादशेषेण सार्थं जीवितं निखिलेनार्थान्वितो जीवः। प्राङ्मुक्तेर्बन्धपदे मुक्तिरेव गरिष्ठार्थः सम्यग्भोगस्वाच्छन्द्याभावत्वात्परमार्थग्रहणाभावत्वाच्चिदानन्दैकघनरूपस्वस्वभावख्यात्यभावत्वात्तन्मायाकृतस्वप्नदर्शनभावत्वान्मुक्त्याः परञ्च परमार्थोपलब्धेः परमार्थतो विश्वदर्शनतोऽखिलेनार्थोपेतः स्वजीवो भवति परमशिवात्मनोऽद्भुतस्वरूपस्याविरतग्रहणादेव॥३३॥
Mukteḥ paraṁ mokṣātpaścādaśeṣeṇa sārthaṁ jīvitaṁ nikhilenārthānvito jīvaḥ| Prāṅmukterbandhapade muktireva gariṣṭhārthaḥ samyagbhogasvācchandyābhāvatvātparamārthagrahaṇābhāvatvāccidānandaikaghanarūpasvasvabhāvakhyātyabhāvatvāttanmāyākṛtasvapnadarśanabhāvatvānmuktyāḥ parañca paramārthopalabdheḥ paramārthato viśvadarśanato’khilenārthopetaḥ svajīvo bhavati paramaśivātmano’dbhutasvarūpasyāviratagrahaṇādeva||33||
Az élet vagy létezés (jīvitam… jīvaḥ), a Felszabadulás vagy Megszabadulás (mukteḥ… mokṣāt) után (param… paścāt) nyer teljes értelmet (aśeṣeṇa sārtham), azaz telik meg jelentéssel (nikhilena artha-anvitaḥ). Felszabadulás (mukteḥ) előtt (prāk) —a kötöttség (bandha) állapotában (pade)—, kizárólag a Felszabadulás (muktiḥ eva) a legfontosabb dolog (gariṣṭha-arthaḥ), lévén nincs jelen a szabadság (svācchandya-abhāvatvāt) a teljes élvezetre (samyak-bhoga), (egyszerűen) azért, mert az egyén nem tapasztalja (grahaṇa-abhāvatvāt) a Legmagasabb Valóságot (parama-artha), azaz mert nem realizálta (khyāti-abhāvatvāt) saját (sva) esszenciális természetét (sva-bhāva), ami egyetlen összetett egysége (eka-ghana-rūpa) a Tudatosságnak és Gyönyörnek (cid-ānanda), (és ehelyett) az egyén egy álmot (svapna) lát (darśana-bhāvatvāt), amit az Ő Māyā-ja (tad-māyā) hozott létre (kṛta); és (ca) Felszabadulás (muktyāḥ) után (param), lévén jelen van a Legmagasabb Valóság (parama-artha) realizációja (upalabdheḥ) —azaz mivel az úgy látja az univerzumot (viśva-darśanatas), mint ami valójában (parama-arthatas)—, az egyén élete (sva-jīvaḥ) teljes mértékben (akhilena) értelemmel töltödik (bhavati-artha-upetaḥ) fel, a csodálatos esszenciális természet (adbhuta-sva-rūpasya) szüntelen tapasztalása révén (avirata-grahaṇāt eva), ami maga Paramaśiva (parama-śiva-ātmanaḥ)||33||
Az élet vagy létezés, a Felszabadulás vagy Megszabadulás után nyer teljes értelmet, azaz telik meg jelentéssel. Felszabadulás előtt —a kötöttség állapotában—, kizárólag a Felszabadulás a legfontosabb dolog, lévén nincs jelen a szabadság a teljes élvezetre, (egyszerűen) azért, mert az egyén nem tapasztalja a Legmagasabb Valóságot, azaz mert nem realizálta saját esszenciális természetét, ami egyetlen összetett egysége a Tudatosságnak és Gyönyörnek, (és ehelyett) az egyén egy álmot lát, amit az Ő Māyā-ja hozott létre; és Felszabadulás után, lévén jelen van a Legmagasabb Valóság realizációja —azaz mivel az úgy látja az univerzumot, mint ami valójában—, az egyén élete teljes mértékben értelemmel töltödik fel, a csodálatos esszenciális természet szüntelen tapasztalása révén, ami maga Paramaśiva.
परमशिवदृष्ट्या यज्जीवितसञ्ज्ञं तद्विलासस्तेनैकत्वमुपलब्धुमसमर्थस्य नरस्य दृष्ट्या च यत्किञ्चित्तत्॥३४॥
Paramaśivadṛṣṭyā yajjīvitasañjñaṁ tadvilāsastenaikatvamupalabdhumasamarthasya narasya dṛṣṭyā ca yatkiñcittat||34||
Ami (tad-yad) életnek (jīvita) nevezett (sañjñam), az egy Játék (vilāsaḥ), Paramaśiva szemszögéből (parama-śiva-dṛṣṭyā), és (ca) minden egyéb dolog (yad kiñcid tad), egy korlátolt individuum (narasya) szemszögéből (dṛṣṭyā), aki nem képes (asamarthasya) realizálni (upalabdhum) azonosságát (ekatvam) Vele (tena).
Ami életnek nevezett, az egy Játék, Paramaśiva szemszögéből, és minden egyéb dolog, egy korlátolt individuum szemszögéből, aki nem képes realizálni azonosságát Vele.
परमशिवदृष्ट्या परमात्मदृष्ट्या यज्जीवितसञ्ज्ञं जीवितं नाम तद्विलासः क्रीडा तेन परमेश्वरेणैकत्वमैक्यमुपलब्धुं ग्रहीतुमसमर्थस्याकल्पस्य नरस्याणोर्दृष्ट्या च यत्किञ्चित्तत्। स्वजीवितं भद्रं यदि वाभद्रं वा मिश्रणं वा भवति सदाह्लादशालिविलासः परमशिवस्य सर्वैक्यतो बन्धनस्थस्य किन्तु स्वात्माज्ञानसङ्कीर्णस्वप्नोपमभेदविनिःसृतधर्माधर्ममूलकचिन्तासक्तस्य नरस्य जीवो यत्किञ्चिदस्ति तथाहीन्द्रियसुखाय जीवितमिति वा पीडासङ्कुलदिव्यं जीवितमिति वा कर्मविषयानृण्यं गमनाय बन्धनवेश्म जीवितमिति वा इत्यादि॥३४॥
Paramaśivadṛṣṭyā paramātmadṛṣṭyā yajjīvitasañjñaṁ jīvitaṁ nāma tadvilāsaḥ krīḍā tena parameśvareṇaikatvamaikyamupalabdhuṁ grahītumasamarthasyākalpasya narasyāṇordṛṣṭyā ca yatkiñcittat| Svajīvitaṁ bhadraṁ yadi vābhadraṁ vā miśraṇaṁ vā bhavati sadāhlādaśālivilāsaḥ paramaśivasya sarvaikyato bandhanasthasya kintu svātmājñānasaṅkīrṇasvapnopamabhedaviniḥsṛtadharmādharmamūlakacintāsaktasya narasya jīvo yatkiñcidasti tathāhīndriyasukhāya jīvitamiti vā pīḍāsaṅkuladivyaṁ jīvitamiti vā karmaviṣayānṛṇyaṁ gamanāya bandhanaveśma jīvitamiti vā ityādi||34||
Ami (yad-tad) életnek (jīvita… jīvitam) nevezett (sañjñam… nāma), az egy Játék vagy Időtöltés (vilāsaḥ krīḍā), Paramaśiva szemszögéből (parama-śiva-dṛṣṭyā) —a Legfőbb Én (parama-ātma) szemszögéből (dṛṣṭyā)—, és (ca) minden egyéb dolog (yad kiñcid tad), egy korlátolt individuum (narasya) szemszögéből (dṛṣṭyā) —egy parányi (aṇoḥ) létező szemszögéből (dṛṣṭyā)—, aki nem képes (asamarthasya akalpasya) realizálni vagy megérteni (upalabdhum grahītum) azonosságát vagy egységét (ekatvam aikyam) Vele (tena), azaz a Legfőbb Úrral (parama-īśvareṇa). Az individuum élete (sva-jīvitam), akár (yadi vā) jó (bhadram), rossz (abhadram) vagy (vā… vā) vegyes (miśraṇam), mindig (sadā) Paramaśiva (parama-śivasya) Játéka (vilāsaḥ-bhavati), tele (śāli) Fénnyel (āhlāda), lévén Ő egy mindennel (sarva-aikyatas); bár (kintu) a korlátolt individuum számára (narasya), a kötöttségben (bandhana-sthasya) (és) a gondolatokhoz (cintā) való ragaszkodásban (saktasya), (melyek) azon alapszanak (mūlaka), hogy mi jó és mi rossz (dharma-adharma) —ami egy álomszerű (svapna-upama) dualitásból (bheda) ered (viniḥsṛta), amit átsző (saṅkīrṇa) az Énnel kapcsolatos (sva-ātma) tudatlanság (ajñāna)—, az élet (jīvaḥ) minden más (asti-yad kiñcid) —például (tathāhi): ‘Az élet (jīvitam) érzéki örömökért van (indriya-sukhāya… iti)‘ vagy (vā) ‘Az élet (jīvitam) egy megpróbáltatás (divyam), tele (saṅkula) szenvedéssel (pīḍā… iti) ‘ vagy (vā) ‘Az élet (jīvitam) börtön (bandhana-veśma), a karmikus számlák rendezésére (karma-viṣaya-ānṛṇyaṁ gamanāya… iti)‘, stb. (iti-ādi)—||34||
Ami életnek nevezett, az egy Játék vagy Időtöltés, Paramaśiva szemszögéből —a Legfőbb Én szemszögéből—, és minden egyéb dolog, egy korlátolt individuum szemszögéből —egy parányi létező szemszögéből—, aki nem képes realizálni vagy megérteni azonosságát vagy egységét Vele, azaz a Legfőbb Úrral. Az individuum élete, akár jó, rossz vagy vegyes, mindig Paramaśiva Játéka, tele Fénnyel, lévén Ő egy mindennel; bár a korlátolt individuum számára, a kötöttségben (és) a gondolatokhoz való ragaszkodásban, (melyek) azon alapszanak, hogy mi jó és mi rossz —ami egy álomszerű dualitásból ered, amit átsző az Énnel kapcsolatos tudatlanság—, az élet minden más —például: ‘Az élet érzéki örömökért van’, vagy ‘Az élet egy megpróbáltatás, tele szenvedéssel’, vagy ‘Az élet börtön, a karmikus számlák rendezésére’, stb.—
अयं महेश्वरस्तद्गाम्भीर्यादुन्मज्ज्य स्वेच्छया तत्प्रकाशं त्यजति-निषेधयति सङ्कोचं च स्वीकरोति॥३५॥
Ayaṁ maheśvarastadgāmbhīryādunmajjya svecchayā tatprakāśaṁ tyajati-niṣedhayati saṅkocaṁ ca svīkaroti||35||
Ez (ayam) a Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ), kilépve (unmajjya) Saját mélységéből (tad-gāmbhīryāt), önszántából (sva-icchayā) mond le / tagadja (tyajati-niṣedhayati) meg Saját Fényét (tad-prakāśam), és (ca) fogadja el (svīkaroti) a korlátozást (saṅkocam).
Ez a Nagy Úr, kilépve Saját mélységéből, önszántából mond le / tagadja meg Saját Fényét, és fogadja el a korlátozást.
अयं महेश्वरः परमशिवस्तद्गाम्भीर्यात्स्वागाधताया उन्मज्ज्य निर्गम्य स्वेच्छया स्वेच्छापूर्वं तत्प्रकाशं स्वालोकं त्यजति-निषेधयति सङ्कोचं पारिमित्यं च स्वीकरोति प्रतिगृह्णाति। शिवशक्त्यात्मकाहमिदंविषयसम्यगद्वयोत्पन्नमायादिपृथिवीपर्यन्तैकत्रिंशत्तत्त्वरूपाशुद्धाध्वप्रपञ्चार्थं येन स्थूलसूक्ष्मविश्वे इमे आभासेते सदाशिव-शक्ति-वामा-ज्येष्ठा-रौद्री-अघोर-परमघोर-घोर-घोरानन-भीम-भीषण-वमन-पिवन-वामदेवी-अघोरा-अम्बिका-क्रोध-हालाहलरुद्र-अभिधानेष्वष्टादशमणिनिभभुवनेष्वगण्यबैन्दवदेह्यलङ्कृतं शिवादिसद्विद्यान्ततत्त्ववितन्वन्तं चिदानन्दमयं स्वविभाविप्रकाशं स खलु त्यजति-निषेधयति॥३५॥
Ayaṁ maheśvaraḥ paramaśivastadgāmbhīryātsvāgādhatāyā unmajjya nirgamya svecchayā svecchāpūrvaṁ tatprakāśaṁ svālokaṁ tyajati-niṣedhayati saṅkocaṁ pārimityaṁ ca svīkaroti pratigṛhṇāti| Śivaśaktyātmakāhamidaṁviṣayasamyagadvayotpannamāyādipṛthivīparyantaikatriṁśattattvarūpāśuddhādhvaprapañcārthaṁ yena sthūlasūkṣmaviśve ime ābhāsete sadāśiva-śakti-vāmā-jyeṣṭhā-raudrī-aghora-paramaghora-ghora-ghorānana-bhīma-bhīṣaṇa-vamana-pivana-vāmadevī-aghorā-ambikā-krodha-hālāhalarudra-abhidhāneṣvaṣṭādaśamaṇinibhabhuvaneṣvagaṇyabaindavadehyalaṅkṛtaṁ śivādisadvidyāntatattvavitanvantaṁ cidānandamayaṁ svavibhāviprakāśaṁ sa khalu tyajati-niṣedhayati||35||
Ez (ayam) a Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ) —Paramaśiva (parama-śivaḥ)—, kilépve (unmajjya nirgamya) Saját mélységéből (tad-gāmbhīryāt sva-agādhatāyāḥ), önszántából (sva-icchayā sva-icchā-pūrvam) mond le/tagadja meg (tyajati-niṣedhayati) Saját Fényét vagy Ragyogását (tad-prakāśam sva-ālokam) és (ca) fogadja el (svīkaroti pratigṛhṇāti) a korlátozást (saṅkocam pārimityam). Mivel a tisztátalan (aśuddha) folyamat (adhva) megnyilvánulása (prapañca-artham), ami harmincegy kategóriából áll (ekatriṁśat-tattva-rūpa), Māyā-tól (māyā-ādi) a föld elemig (pṛthivī-paryanta), ami az ‘Én’ és az ‘Az’ (aham-idam-viṣaya) teljes dualitásából (samyak-advaya) jön létre (utpanna) —azaz Śiva és Śakti között (śiva-śakti-ātmaka)— úgy (yena), (amikor) ez (ime) a két univerzum (viśve), durva és finom (sthūla-sūkṣma), megnyilvánul (ābhāsete), Ő (saḥ) bizonyosan (khalu) lemond/megtagadja (tyajati-niṣedhayati) Saját (sva) ragyogó (vibhāvi) Fényét (prakāśam), amit Tudatosság és Gyönyör (cit-ānanda) alkot (mayam), egészen Śiva kategóriájától Sadvidyā kategóriájáig (śiva-ādi-sadvidyā-anta-tattva) tárul fel (vitanvantam), (és) fel van ruházva (alaṅkṛtam) lények milliárdjaival (agaṇya), kiknek teste Bindu-ból való (baindava-dehi), nyugodva a tizennyolc drágakő-világban (aṣṭādaśa-maṇi-nibha-bhuvaneṣu), kiknek neve a következő (abhidhāneṣu): Sadāśiva, Śakti, Vāmā, Jyeṣṭhā, Raudrī, Aghora, Paramaghora, Ghora, Ghorānana, Bhīma, Bhīṣaṇa, Vamana, Pivana, Vāmadevī, Aghorā, Ambikā, Krodha és Hālāhalarudra (sadāśiva-śakti-vāmā-jyeṣṭhā-raudrī-aghora-paramaghora-ghora-ghorānana-bhīma-bhīṣaṇa-vamana-pivana-vāmadevī-aghorā-ambikā-krodha-hālāhalarudra)||35||
Ez a Nagy Úr —Paramaśiva—, kilépve Saját mélységéből, önszántából mond le/tagadja meg Saját Fényét vagy Ragyogását és fogadja el a korlátozást. Mivel a tisztátalan folyamat megnyilvánulása, ami harmincegy kategóriából áll, Māyā-tól a föld elemig, ami az ‘Én’ és az ‘Az’ teljes dualitásából jön létre —azaz Śiva és Śakti között— úgy, (amikor) ez a két univerzum, durva és finom, megnyilvánul, Ő bizonyosan lemond/megtagadja Saját ragyogó Fényét, amit Tudatosság és Gyönyör alkot, egészen Śiva kategóriájától Sadvidyā kategóriájáig tárul fel, (és) fel van ruházva lények milliárdjaival, kiknek teste Bindu-ból való, nyugodva a tizennyolc drágakő-világban, kiknek neve a következő: Sadāśiva, Śakti, Vāmā, Jyeṣṭhā, Raudrī, Aghora, Paramaghora, Ghora, Ghorānana, Bhīma, Bhīṣaṇa, Vamana, Pivana, Vāmadevī, Aghorā, Ambikā, Krodha és Hālāhalarudra.
तत्प्रकाशत्यागः-निषेधो नरस्य निजाशुद्धिरूपाणवमलनामधेयः॥३६॥
Tatprakāśatyāgaḥ-niṣedho narasya nijāśuddhirūpāṇavamalanāmadheyaḥ||36||
A Saját (tad) Fényéről (prakāśa) való lemondás/megtagadás aktusa (tyāgaḥ-niṣedhaḥ) úgy nevezett (nāmadheyaḥ), mint Āṇavamala (āṇava-mala) vagy (rūpa) elsődleges tisztátalansága (nija-aśuddhiḥ) egy korlátolt individuumnak (narasya).
A Saját Fényéről való lemondás/megtagadás aktusa úgy nevezett, mint Āṇavamala vagy elsődleges tisztátalansága egy korlátolt individuumnak.
तत्प्रकाशस्य तदालोकस्य त्यागः-निषेधो नरस्याणोर्निजाशुद्धिरूपाणवमलनामधेयः। यदा महेश्वरोऽशेषपारिमित्यमुत्पदायितुं व्यवस्यति तदा सर्वशक्त्यात्मकस्वस्वभावावरणे तिरोधानकृत्ये सा प्रथमगतिर्या स्वेच्छाशक्तेर्महासङ्कोचमात्रत्वेन भासमाना यन् मायातत्त्वोपरि सद्विद्यातत्त्वाधश्च तस्य मायाशक्तिकृतमहामायाहृदये स्वपूर्णत्वबृहदाकुञ्चनत्वेन वक्ष्यमाणपौरुषबौद्धाज्ञानरूपाणवमलाख्यार्थात्प्रकाशोपेतानां स्वातन्त्र्यहीनानामपरामहामायास्थानां विज्ञानाकलनामनां प्रमातॄणां च निखिलेन मायाशून्यरूपकारणशरीरमयानां प्रलयाकलनामधेयानां प्रमातॄणां चाखिलेन सूक्ष्मस्थूलशरीरमयानां सकलाभिधानानां प्रमातॄणां च प्रपञ्चे हेतुरेवाणवमलमेतद्भवति॥३६॥
Tatprakāśasya tadālokasya tyāgaḥ-niṣedho narasyāṇornijāśuddhirūpāṇavamalanāmadheyaḥ| Yadā maheśvaro’śeṣapārimityamutpadāyituṁ vyavasyati tadā sarvaśaktyātmakasvasvabhāvāvaraṇe tirodhānakṛtye sā prathamagatiryā svecchāśaktermahāsaṅkocamātratvena bhāsamānā yan māyātattvopari sadvidyātattvādhaśca tasya māyāśaktikṛtamahāmāyāhṛdaye svapūrṇatvabṛhadākuñcanatvena vakṣyamāṇapauruṣabauddhājñānarūpāṇavamalākhyārthātprakāśopetānāṁ svātantryahīnānāmaparāmahāmāyāsthānāṁ vijñānākalanāmanāṁ pramātṝṇāṁ ca nikhilena māyāśūnyarūpakāraṇaśarīramayānāṁ pralayākalanāmadheyānāṁ pramātṝṇāṁ cākhilena sūkṣmasthūlaśarīramayānāṁ sakalābhidhānānāṁ pramātṝṇāṁ ca prapañce heturevāṇavamalametadbhavati||36||
A Saját (tad… tad) Fényéről vagy Ragyogásáról (prakāśasya… ālokasya) való lemondás/megtagadás aktusa (tyāgaḥ-niṣedhaḥ) úgy nevezett (nāmadheyaḥ), mint Āṇavamala (āṇava-mala) vagy (rūpa) elsődleges tisztátalansága (nija-aśuddhiḥ) egy korlátolt individuumnak (narasya) —egy parányi énnek (aṇoḥ)—. Amikor (yadā) a Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ) úgy dönt (vyavasyati), hogy megteremti (utpadāyitum) a teljes limitációt (aśeṣa-pārimityam), akkor (tadā) az első lépés (sā prathama-gatiḥ) a tirodhāna aktusában (tirodhāna-kṛtye) —avagy a Saját (sva) esszenciális természete (sva-bhāva) elfedésének aktusában (āvaraṇe), mely az összes (sarva) Erőből (śakti) áll (ātmaka)—, hogy (yā) csupán (mātratvena) egy (sva) Saját Akarat Erejének (icchā-śakteḥ) nagy (mahā) korlátozásaként (saṅkoca) jelenik meg (bhāsamānā), azaz (úgy jelenik meg) (yad), mint egy masszív limitációja Saját (sva) Teljességének (pūrṇatva) a Mahāmāyā (mahā-māyā) magjában (hṛdaye), mit Saját Māyāśakti-ja (tasya māyā-śakti) hoz létre (kṛta) —a Māyā kategória (māyā-tattva) felett (upari), és (ca) a Sadvidyā kategória (sadvidyā-tattva) alatt (adhas)—, melynek neve (ākhyā) Āṇavamala (āṇava-mala) annak két aspektusával, (mint) pauruṣājñāna és bauddhājñāna —ami (pauruṣa-bauddha-ajñāna-rūpa) –a két aspektus– később lesz kifejtve (vakṣyamāṇa)—; más szavakkal (arthāt), ez (etad) az Āṇavamala (āṇava-malam) valójában az (bhavati-hetuḥ eva) oka a tapasztalók/tudók (pramātṝṇām… pramātṝṇām… pramātṝṇām) megnyilvánulásának (prapañce), név szerint (nāmanām… nāmadheyānām… abhidhānānām) Vijñānākala-k (vijñāna-akala) —melyek a Mahāmāyā alsó régetében (aparā-mahāmāyā) nyugszanak (sthānām), Fénnyel –Śiva– (prakāśa) felruházva (upetānām), (de) Abszolút Szabadság –Śakti– (svātantrya) nélkül (hīnānām)—, Pralayākala-k (pralaya-akala) —teljes (nikhilena) mértékben azonosítottak (mayānām) az okozati testtel (kāraṇa-śarīra) Māyā ürességének (māyā-śūnya) formájában (rūpa)—, és (ca… ca… ca) Sakala-k (sakala) —teljesen (akhilena) azonosítottak (mayānām) a finom (sūkṣma) (és) durva (sthūla) testekkel (śarīra)—||36||
A Saját Fényéről vagy Ragyogásáról való lemondás/megtagadás aktusa úgy nevezett, mint Āṇavamala vagy elsődleges tisztátalansága egy korlátolt individuumnak —egy parányi énnek—. Amikor a Nagy Úr úgy dönt, hogy megteremti a teljes limitációt, akkor az első lépés a tirodhāna aktusában —avagy a Saját esszenciális természete elfedésének aktusában, mely az összes Erőből áll—, hogy csupán egy Saját Akarat Erejének nagy korlátozásaként jelenik meg, azaz, mint egy masszív limitációja Saját Teljességének a Mahāmāyā magjában, mit Saját Māyāśakti-ja hoz létre —a Māyā kategória felett, és a Sadvidyā kategória alatt—, melynek neve Āṇavamala annak két aspektusával, (mint) pauruṣājñāna és bauddhājñāna —ami –a két aspektus– később lesz kifejtve—; más szavakkal, ez az Āṇavamala valójában az oka a tapasztalók/tudók megnyilvánulásának, név szerint Vijñānākala-k —melyek a Mahāmāyā alsó régetében nyugszanak, Fénnyel –Śiva– felruházva, (de) Abszolút Szabadság –Śakti– nélkül—, Pralayākala-k —teljes mértékben azonosítottak az okozati testtel Māyā ürességének formájában—, és Sakala-k —teljesen azonosítottak a finom (és) durva testekkel—.
एतन्निषेधजन्य उद्भूतान्धकारो मायाख्यः॥३७॥
Etanniṣedhajanya udbhūtāndhakāro māyākhyaḥ||37||
Az eredményként (udbhūta), eme tagadás által (etad-niṣedha) létrejövő (janyaḥ) sötétség (andhakāraḥ) úgy nevezett (ākhyaḥ), mint Māyā (māyā).
Az eredményként, eme tagadás által létrejövő sötétség úgy nevezett, mint Māyā.
एतन्निषेधजन्य एतत्प्रत्याख्यानप्रभव उद्भूतान्धकारो मायाख्य उद्भूततिमिरं मायानाम। मायेयं महेश्वरस्वभावमावृण्वतीवानन्तसर्वज्ञशिवं सततं संशयमयेन प्रतिपदं भ्रान्ताकुलितचेतनेन वराकनरेण परिणामं गमयति यथाक्रमं भेदप्रथाशुभाशुभकर्मविषयपरिमितकर्तृत्वात्मकाभ्यां मायीयकार्ममलनामधेयाभ्यां द्व्यधिकमलाभ्यां च यथाक्रमं क्रियाज्ञानेच्छानन्दचिच्छक्तिघटिततत्पञ्चमुख्यशक्तिगणसङ्कुचितरूपैः कलाविद्यारागकालनियत्यभिधानैः पञ्चकञ्चुकैश्चोपकृता॥३७॥
Etanniṣedhajanya etatpratyākhyānaprabhava udbhūtāndhakāro māyākhya udbhūtatimiraṁ māyānāma| Māyeyaṁ maheśvarasvabhāvamāvṛṇvatīvānantasarvajñaśivaṁ satataṁ saṁśayamayena pratipadaṁ bhrāntākulitacetanena varākanareṇa pariṇāmaṁ gamayati yathākramaṁ bhedaprathāśubhāśubhakarmaviṣayaparimitakartṛtvātmakābhyāṁ māyīyakārmamalanāmadheyābhyāṁ dvyadhikamalābhyāṁ ca yathākramaṁ kriyājñānecchānandacicchaktighaṭitatatpañcamukhyaśaktigaṇasaṅkucitarūpaiḥ kalāvidyārāgakālaniyatyabhidhānaiḥ pañcakañcukaiścopakṛtā||37||
Az eredményként (udbhūta… udbhūta), eme tagadás által (etad-niṣedha… etad-pratyākhyāna) létrejövő (janyaḥ… prabhavaḥ) sötétség (andhakāraḥ… timiram) úgy nevezett (ākhyaḥ… nāma), mint Māyā (māyā… māyā). Ez (iyam) a Māyā (māyā), létrehozván az elfedését (āvṛṇvatī), úgymond (iva), a Nagy Úr (mahā-īśvara) esszenciális természetének (sva-bhāvam), transzformálja (pariṇāmam gamayati) a végtelen, mindentudó (ananta-sarvajña) Śiva-t (śivam) egy szenvedő korlátolt individuummá (varāka-nareṇa), aki szüntelen tele van kétségekkel (satatam saṁśaya-mayena), (és) kinek elméje (cetanena) zavart (ākulita) a hibák által (bhrānta), minden pillanatban (pratipadam), támogatva –Māyā által– (upakṛtā) két további tisztátalansággal (dvi-adhika-malābhyām), melyek neve (nāmadheyābhyām) Māyīyamala és Kārmamala (māyīya-kārma-mala) —amik a dualitás/különbözőség (bheda) kiterjedéséből (prathā), (és) jó és rossz (śubha-aśubha) tettekhez (karma) tartozó (viṣaya) korlátolt (parimita) tevőség állapotából (kartṛtva) állnak (ātmakābhyām), rendre (yathākramam)—, és (ca… ca) az öt kañcuka vagy burok által (pañca-kañcukaiḥ), mint (abhidhānaiḥ) Kalā, Vidyā, Rāga, Kāla és Niyati (kalā-vidyā-rāga-kāla-niyati) —amik korlátolt aspektusai (saṅkucita-rūpaiḥ) az Ő (tad) öt fő (mukhya) Ereje (śakti) ötös (pañca) csoportjának (gaṇa), mely áll (ghaṭita) Kriyā-Jñāna-Icchā-Ānanda-Cit śakti-kból (kriyā-jñāna-icchā-ānanda-cit-śakti), rendre (yathākramam)—||37||
Az eredményként, eme tagadás által létrejövő sötétség úgy nevezett, mint Māyā. Ez a Māyā, létrehozván az elfedését, úgymond, a Nagy Úr esszenciális természetének, transzformálja a végtelen, mindentudó Śiva-t egy szenvedő korlátolt individuummá, aki szüntelen tele van kétségekkel, (és) kinek elméje zavart a hibák által, minden pillanatban, támogatva –Māyā által– két további tisztátalansággal, melyek neve Māyīyamala és Kārmamala —amik a dualitás/különbözőség kiterjedéséből, (és) jó és rossz tettekhez tartozó korlátolt tevőség állapotából állnak, rendre—, és az öt kañcuka vagy burok által, mint Kalā, Vidyā, Rāga, Kāla és Niyati —amik korlátolt aspektusai az Ő öt fő Ereje ötös csoportjának, mely áll Kriyā-Jñāna-Icchā-Ānanda-Cit śakti-kból, rendre—.
निःशेषवास्तवीयं माया सा हि स्वस्य शक्तेरवभासमात्रा॥३८॥
Niḥśeṣavāstavīyaṁ māyā sā hi svasya śakteravabhāsamātrā||38||
Ez (iyam) a Māyā (māyā) teljes mértékben ‘valós’ (niḥśeṣa-vāstavī), mert (hi) ő (sā) csupán (mātrā) egy megnyilvánulása (avabhāsa) az Ő saját Śakti-jának vagy Erejének (svasya śakteḥ).
Ez a Māyā teljes mértékben ‘valós’, mert ő csupán egy megnyilvánulása az Ő saját Śakti-jának vagy Erejének.
निःशेषवास्तवी निखिलतात्त्विकीयं माया मोहात्मका सा हि यतः स्वस्य परमशिवस्य शक्तेः स्वातन्त्र्यस्यावभासमात्रा प्रादुर्भावमात्रा। यत्परभैरवयोगे मायानिर्वचनीया नास्ति यथाद्वैतवेदान्तोपदिष्टापि तु सा परमेश्वरस्वातन्त्र्यस्य वास्तविकप्रपञ्चोऽस्ति तन्मायैव स्वात्मनि परमात्मना हितमवगुण्ठनवद्वर्तमानेव तस्मादन्यात्मनोऽभावत्वाद्भेदोत्पादनाय नात्र संशयः॥३८॥
Niḥśeṣavāstavī nikhilatāttvikīyaṁ māyā mohātmakā sā hi yataḥ svasya paramaśivasya śakteḥ svātantryasyāvabhāsamātrā prādurbhāvamātrā| Yatparabhairavayoge māyānirvacanīyā nāsti yathādvaitavedāntopadiṣṭāpi tu sā parameśvarasvātantryasya vāstavikaprapañco’sti tanmāyaiva svātmani paramātmanā hitamavaguṇṭhanavadvartamāneva tasmādanyātmano’bhāvatvādbhedotpādanāya nātra saṁśayaḥ||38||
Ez (iyam) a Māyā káprázatból áll (māyā moha-ātmakā), teljesen ‘valós’ (niḥśeṣa-vāstavī nikhila-tāttvikī), mert (hi yatas) ő (sā) csupán (mātrā… mātrā) megnyilvánulása (avabhāsa… prādurbhāva) az Ő Saját Śakti-jának vagy Erejének (svasya śakteḥ), azaz Paramaśiva (parama-śivasya) Abszolút Szabadságának (svātantryasya). Mert (yad) a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge) Māyā (māyā) nem (na-asti) meghatározhatatlan (anirvacanīyā), mint ahogy (yathā) azt a nem-duális Vedānta (advaita-vedānta) írja (upadiṣṭā), hanem (api tu sā… asti) valós (vāstavika) megnyilvánulása (prapañcaḥ) a Legfőbb Úr (parama-īśvara) Abszolút Szabadságának (svātantryasya), ezért (tad) Māyā maga (māyā eva) úgy működik (vartamānā), mint (vat) egy háló (avaguṇṭhana), amit a Legfőbb Én (parama-ātmanā) vet ki (hitam) Saját Énjére (sva-ātmani), úgymond (iva) —lévén nincs egyéb Én (anya-ātmanaḥ abhāvatvāt) Mellette (tasmāt)— azért, hogy dualitás/különbözőséget (bheda) hozzon létre (utpādanāya), ez nem kétséges (na atra saṁśayaḥ)||38||
Ez a Māyā káprázatból áll, teljesen ‘valós’, mert ő csupán megnyilvánulása az Ő Saját Śakti-jának vagy Erejének, azaz Paramaśiva Abszolút Szabadságának. Mert a Parabhairavayoga-ban Māyā nem meghatározhatatlan, mint ahogy azt a nem-duális Vedānta írja, hanem valós megnyilvánulása a Legfőbb Úr Abszolút Szabadságának, ezért Māyā maga úgy működik, mint egy háló, amit a Legfőbb Én vet ki Saját Énjére, úgymond —lévén nincs egyéb Én Mellette— azért, hogy dualitás/különbözőséget hozzon létre, ez nem kétséges.
समासेन परभैरवयोगे न किञ्चिन्मोहात्मकविश्वं विद्यतेऽस्य विश्वस्याशेषतात्त्विकरूपतच्छक्त्युत्थितत्वात्॥३९॥
Samāsena parabhairavayoge na kiñcinmohātmakaviśvaṁ vidyate’sya viśvasyāśeṣatāttvikarūpatacchaktyutthitatvāt||39||
Összességében (samāsena), nem létezik (na kiñcid… vidyate) illuzórikus univerzum (moha-ātmaka-viśvam) a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge), mert ez az univerzum (asya viśvasya) az Ő Śakti-jából (tad-śakti) tör elő (utthitatvāt), aki (rūpa) teljes mértékben (aśeṣa) Valós (tāttvika).
Összességében, nem létezik illuzórikus univerzum a Parabhairavayoga-ban, mert ez az univerzum az Ő Śakti-jából tör elő, aki teljes mértékben Valós.
समासेन सङ्क्षेपतः परभैरवयोगे न किञ्चिन्मोहात्मकविश्वं मिथ्यात्वमयजगद्विद्यतेऽस्त्यस्य विश्वस्य जगतोऽशेषतात्त्विकरूपतच्छक्त्युत्थितत्वादखिलवास्तवात्मतत्स्वातन्त्र्योत्पन्नत्वात्। यथा परमशिवो वास्तविकस्वातन्त्र्यवानतिदुर्घटसम्पादनसामर्थ्यवांस्तथा न या वस्तविकी नावस्तविकी यथाद्वैतवेदान्तदर्शननिर्दिष्टा मोहमयी माया तस्याः स्थानमिह न मनागपि भवति विश्वव्यक्तिक्रमव्याख्यानायैव॥३९॥
Samāsena saṅkṣepataḥ parabhairavayoge na kiñcinmohātmakaviśvaṁ mithyātvamayajagadvidyate’styasya viśvasya jagato’śeṣatāttvikarūpatacchaktyutthitatvādakhilavāstavātmatatsvātantryotpannatvāt| Yathā paramaśivo vāstavikasvātantryavānatidurghaṭasampādanasāmarthyavāṁstathā na yā vastavikī nāvastavikī yathādvaitavedāntadarśananirdiṣṭā mohamayī māyā tasyāḥ sthānamiha na manāgapi bhavati viśvavyaktikramavyākhyānāyaiva||39||
Összességében (samāsena saṅkṣepataḥ), nem létezik (na kiñcid… vidyate asti) illuzórikus univerzum (moha-ātmaka-viśvam) a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge), —univerzum (jagat), ami se nem valós és se nem valótlan (mithyātva-maya)—, mert ez az univerzum (asya viśvasya) az Ő Śakti-jából (tad-śakti) tör elő (utthitatvāt), —mert ez a világ (asya… jagataḥ) az Ő Abszolút Szabadságából (tad-svātantrya) tárul fel (utpannatvāt)—, aki (rūpa… ātma) teljes mértékben (aśeṣa… akhila) Valós (tāttvika… vāstava). Mivel (yathā) Paramaśiva (parama-śivaḥ) birtokolja a Valódi Abszolút Szabadságot (vāstavika-svātantryavān), azaz (mivel) Ő bírja a képességet arra (sāmarthyavān), hogy elérje azt (sampādana), amit nagyon nehéz elérni (ati-durghaṭa), így (tathā), hogy kifejtsük (vyākhyānāya eva) az univerzális (viśva) megnyilvánulás (vyakti) folyamatát (krama), nincs helye itt egyáltalán (sthānam iha na manāk api bhavati) egy illuzórikus Māyā-nak (moha-mayī māyā tasyāḥ), ami (yā) sem nem valós (na… vastavikī) se nem (na) valótlan (avastavikī), ahogy (yathā) azt tételezi (nirdiṣṭā) a nem-duális Vedānta filozófia (advaita-vedānta-darśana)||39||
Összességében, nem létezik illuzórikus univerzum a Parabhairavayoga-ban, —univerzum, ami se nem valós és se nem valótlan—, mert ez az univerzum az Ő Śakti-jából tör elő, —mert ez a világ az Ő Abszolút Szabadságából tárul fel—, aki teljes mértékben Valós. Mivel Paramaśiva birtokolja a Valódi Abszolút Szabadságot, azaz Ő bírja a képességet arra, hogy elérje azt, amit nagyon nehéz elérni, így, hogy kifejtsük az univerzális megnyilvánulás folyamatát, nincs helye itt egyáltalán egy illuzórikus Māyā-nak, ami sem nem valós se nem valótlan, ahogy azt tételezi a nem-duális Vedānta filozófia.
यत्स स्वेच्छया तत्प्रकाशं त्यजति-निषेधयति तत्स स्वयं पुनः स्वप्रकाशं स्वीकरिष्यति॥४०॥
Yatsa svecchayā tatprakāśaṁ tyajati-niṣedhayati tatsa svayaṁ punaḥ svaprakāśaṁ svīkariṣyati||40||
Mivel (yad) Ő (saḥ) saját Akarata által (sva-icchayā) mond le / tagadja meg (tyajati-niṣedhayati) Saját Fényét (tad-prakāśam), így Ő az (tad saḥ svayam), Aki majd elfogadja (svīkariṣyati) újra (punar) Saját Fényét (sva-prakāśam).
Mivel Ő saját Akarata által mond le / tagadja meg Saját Fényét, így Ő az, Aki majd elfogadja újra Saját Fényét.
यद्यतः स परमेश्वरः स्वेच्छया स्वेच्छापूर्वं तत्प्रकाशं तदालोकं त्यजति-निषेधयति तत्ततः स स्वयं पुनर्भूयः स्वप्रकाशं स्वालोकं स्वीकरिष्यति प्रतिग्रहीष्यति। यस्मान्महेश्वरः स्वस्वभावस्य तिरोधानप्रसरमकरोत्तस्मात्स यथेष्टमेव स्वस्वभावं प्रकाशयिष्यति नरश्चात्र न किमपि कर्तुं शक्नोत्यस्याणोः सर्वकर्मणां परमशिवतन्त्रत्वात्केवलम्॥४०॥
Yadyataḥ sa parameśvaraḥ svecchayā svecchāpūrvaṁ tatprakāśaṁ tadālokaṁ tyajati-niṣedhayati tattataḥ sa svayaṁ punarbhūyaḥ svaprakāśaṁ svālokaṁ svīkariṣyati pratigrahīṣyati| Yasmānmaheśvaraḥ svasvabhāvasya tirodhānaprasaramakarottasmātsa yatheṣṭameva svasvabhāvaṁ prakāśayiṣyati naraścātra na kimapi kartuṁ śaknotyasyāṇoḥ sarvakarmaṇāṁ paramaśivatantratvātkevalam||40||
Mivel (yad yatas) Ő (saḥ), azaz a Legfőbb Úr (parama-īśvaraḥ) Saját Akarata által (sva-icchayā), —azaz Saját Akarata szerint (sva-icchā-pūrvam)— mond le/tagadja meg (tyajati-niṣedhayati) Saját Fényét vagy Ragyogását (tad-prakāśam tad-ālokam), így Ő az (tad tatas saḥ svayam), Aki majd elfogadja (svīkariṣyati pratigrahīṣyati) újra (punar bhūyas) Saját Fényét vagy Ragyogását (sva-prakāśam sva-ālokam). Mert (yasmāt) a Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ) hajtja végre (akarot) a Saját esszenciális természete (sva-svabhāvasya) elfedésének (tirodhāna) folyamatát (prasaram), következésképpen (tasmāt) Ő az (saḥ), amikor úgy akarja (yathā-iṣṭam eva), (aki) feltárja (prakāśayiṣyati) Saját esszenciális természetét (sva-svabhāvam), és (ca) nem létezik egyáltalán semmi (na kim api), amit a korlátolt individuum (naraḥ) tenni (kartum) tudna (śaknoti) ezügyben (atra), lévén minden tette a parányi énnek, kizárólag (kevalam) Paramaśiva-n nyugszik (asya aṇoḥ sarva-karmaṇāṁ paramaśiva-tantratvāt)||40||
Mivel Ő, azaz a Legfőbb Úr Saját Akarata által, —azaz Saját Akarata szerint— mond le/tagadja meg Saját Fényét vagy Ragyogását, így Ő az, Aki majd elfogadja újra Saját Fényét vagy Ragyogását. Mert a Nagy Úr hajtja végre a Saját esszenciális természete elfedésének folyamatát, következésképpen Ő az, amikor úgy akarja, (aki) feltárja Saját esszenciális természetét, és nem létezik egyáltalán semmi, amit a korlátolt individuum tenni tudna ezügyben, lévén minden tette a parányi énnek, kizárólag Paramaśiva-n nyugszik.
स्वप्रकाशे पुनस्तत्स्वीकृत एतन् मुक्तिरात्मोपलब्धिर्वा नाम॥४१॥
Svaprakāśe punastatsvīkṛta etan muktirātmopalabdhirvā nāma||41||
Amikor Ő újra elfogadja Saját Fényét (sva-prakāśe punar tad-svīkṛte), az (etad) úgy ismert (nāma), mint Felszabadulás (muktiḥ) vagy (vā) Én-realizáció (ātma-upalabdhiḥ).
Amikor Ő újra elfogadja Saját Fényét, az úgy ismert, mint Felszabadulás vagy Én-realizáció.
स्वप्रकाशे स्वालोके पुनर्भूयस्तत्स्वीकृते तत्प्रतिगृहीत एतन् मुक्तिर्मोक्ष आत्मोपलब्धिरात्मग्रहणं वा नाम। यदा परमेश्वरो वदति बन्धने स्थातुं नेच्छामि ममानया दुःखसङ्कुलया परिमिततया न पुनः प्रयोजनमिति तदा तदेव निरन्तरं दास्यान्त इयं परन्तु तस्य क्रिया मुक्तिनामधेया सदा तज्ज्ञातमात्रनिमित्तमूलका स्वेच्छायाः क्रिया न तु कदाचिद्गत्यायप्यनन्तविस्मयशालिमाहेश्वरविभुशक्तितन्त्रस्य नरस्य भक्तिज्ञानब्रह्मचर्याहिंसाध्यानजपादेर्बलाद्व्यवसायः कृतः॥४१॥
Svaprakāśe svāloke punarbhūyastatsvīkṛte tatpratigṛhīta etan muktirmokṣa ātmopalabdhirātmagrahaṇaṁ vā nāma| Yadā parameśvaro vadati bandhane sthātuṁ necchāmi mamānayā duḥkhasaṅkulayā parimitatayā na punaḥ prayojanamiti tadā tadeva nirantaraṁ dāsyānta iyaṁ parantu tasya kriyā muktināmadheyā sadā tajjñātamātranimittamūlakā svecchāyāḥ kriyā na tu kadācidgatyāyapyanantavismayaśālimāheśvaravibhuśaktitantrasya narasya bhaktijñānabrahmacaryāhiṁsādhyānajapāderbalādvyavasāyaḥ kṛtaḥ||41||
Amikor Ő újra elfogadja Saját Fényét vagy Ragyogását (sva-prakāśe sva-āloke punar bhūyas tad-svīkṛte tad-pratigṛhīte), az (etad) úgy ismert (nāma), mint Felszabadulás/Megszabadulás (muktiḥ mokṣaḥ) vagy (vā) Én-realizáció, Én-felismerés (ātma-upalabdhiḥ ātma-grahaṇam). Amikor (yadā) a Legfőbb Úr (parama-īśvaraḥ) azt mondja (vadati), ‘Nem vágyom tovább (na icchāmi) kötöttségben (bandhane) maradni (sthātum), nem akarom (mama… na… prayojanam) többé (punar) e (anayā) korlátoltság állapotát (parimitatayā), tele fájdalommal (duḥkha-saṅkulayā… iti)‘, akkor (tadā) ez (tad) bizonyosan (eva) a vége (antaḥ) a szolgaságnak (dāsya); bár (parantu), ez (iyam) az aktivitása (kriyā) az Úrnak (tasya), minek neve Felszabadulás (mukti-nāmadheyā), mindig (sadā) az Ő Akaratának (sva-icchāyāḥ) aktivitása (kriyā), mely kizárólag olyan okokon (nimitta) alapszik (mūlakā) –az aktivitás–, amiket csak (mātra) Ő (tad) tud (jñāta), és sohasem (na tu kadācid) egy korlátolt individuum (narasya) döntésén (vyavasāyaḥ), mit kierőszakol (kṛtaḥ-balāt) vagy imádat, tudás, cölibátus, erőszakmentesség, meditáció, mantra recitálás stb. miatt (bhakti-jñāna-brahmacarya-ahiṁsā-dhyāna-japa-ādeḥ), (mert a korlátolt individuum) függ (gatyai api…tantrasya), még abban is, hogy megmozduljon, a Nagy Úr (māhā-īśvara) mindent átható (vibhu) Erejétől (śakti), ami –az Erő– (śāli) soha véget nem érő (ananta) Csoda (vismaya)||41||
Amikor Ő újra elfogadja Saját Fényét vagy Ragyogását, az úgy ismert, mint Felszabadulás/Megszabadulás vagy Én-realizáció, Én-felismerés. Amikor a Legfőbb Úr azt mondja, ‘Nem vágyom tovább kötöttségben maradni, nem akarom többé e korlátoltság állapotát, tele fájdalommal’, akkor ez bizonyosan a vége a szolgaságnak; bár, ez az aktivitása az Úrnak, minek neve Felszabadulás, mindig az Ő Akaratának aktivitása, mely kizárólag olyan okokon alapszik –az aktivitás–, amiket csak Ő tud, és sohasem egy korlátolt individuum döntésén, mit kierőszakol vagy imádat, tudás, cölibátus, erőszakmentesség, meditáció, mantra recitálás stb. miatt, (mert a korlátolt individuum) függ, még abban is, hogy megmozduljon, a Nagy Úr mindent átható Erejétől, ami –az Erő– soha véget nem érő Csoda.
एतत्समाप्त्यां न कश्चिन्नरकृतः प्रयत्नः कल्पो यतो नरो मायानन्तरमाविर्भूतकॢप्तिर्भवति॥४२॥
Etatsamāptyāṁ na kaścinnarakṛtaḥ prayatnaḥ kalpo yato naro māyānantaramāvirbhūtakḷptirbhavati||42||
A korlátolt individuum által (nara) tett (kṛtaḥ) erőfeszítés (prayatnaḥ) nem (na kaścid) képes végrehajtani ezt (etad-samāptyām… kalpaḥ), mert (yatas) a korlátolt individuum (naraḥ) egy kitaláció (kḷptiḥ-bhavati), ami Māyā (māyā) után (anantaram) nyilvánul meg (āvirbhūta).
A korlátolt individuum által tett erőfeszítés nem képes végrehajtani ezt, mert a korlátolt individuum egy kitaláció, ami Māyā után nyilvánul meg.
एतत्समाप्त्यां मोक्षलाभे न कश्चिन्नरकृतोऽणुसाधितः प्रयत्न आयासः कल्पो क्षमो यतो यस्मान्नरोऽणुर्मायानन्तरमाविर्भूतकॢप्तिर्मोहानन्तरं प्रकटितनिर्माणं भवत्यस्ति। यथोक्तं बहुवारं प्राङ्न कोऽपि नरो स्वयत्नयोगेनैव मुक्तिं लब्धुं क्षमोऽस्य परमशिवागाधमायासृष्टनिर्माणत्वान्निखिलमहेश्वरतन्त्रत्वात्तथा यच्चाणुश्चेद्भक्तिज्ञानब्रह्मचर्याहिंसाध्यानजपप्रभृतिद्वारेण स्वयङ्कृतप्रयत्नमात्रेण परमेश्वरं बलाद्व्यञ्जयन् मोक्षं लभेत तर्हि परमशिवस्याप्रतिहतस्वातन्त्र्यं खण्ड्येतैवैतत्त्वशक्यमवश्यम्॥४२॥
Etatsamāptyāṁ mokṣalābhe na kaścinnarakṛto’ṇusādhitaḥ prayatna āyāsaḥ kalpo kṣamo yato yasmānnaro’ṇurmāyānantaramāvirbhūtakḷptirmohānantaraṁ prakaṭitanirmāṇaṁ bhavatyasti| Yathoktaṁ bahuvāraṁ prāṅna ko’pi naro svayatnayogenaiva muktiṁ labdhuṁ kṣamo’sya paramaśivāgādhamāyāsṛṣṭanirmāṇatvānnikhilamaheśvaratantratvāttathā yaccāṇuścedbhaktijñānabrahmacaryāhiṁsādhyānajapaprabhṛtidvāreṇa svayaṅkṛtaprayatnamātreṇa parameśvaraṁ balādvyañjayan mokṣaṁ labheta tarhi paramaśivasyāpratihatasvātantryaṁ khaṇḍyetaivaitattvaśakyamavaśyam||42||
A korlátolt individuum (nara) által tett (kṛtaḥ) erőfeszítés (prayatnaḥ āyāsaḥ) —azaz egy parányi én (aṇu) által gyakorolt (sādhitaḥ) erőfeszítés— nem (na kaścid) képes (kṣamaḥ) végrehajtani ezt (etad-samāptyām… kalpaḥ), azaz elérni (lābhe) a Felszabadulást (mokṣa), mert (yatas) a korlátolt individuum (naraḥ) egy kitaláció (kḷptiḥ-bhavati), ami Māyā (māyā) után (anantaram) nyilvánul meg (āvirbhūta), (más szavakkal,) mivel (yasmāt) a parányi én (aṇuḥ) egy kreáció (asti-nirmāṇam), (mely) Moha (moha) után (anantaram) jelenik meg (prakaṭita). Ahogy (yathā) ez előtt (prāk) többször (bahuvāram) el lett mondva (uktam), egy korlátolt individuum (naraḥ) nem (na kaḥ api) képes (kṣamaḥ) elérni (labdhum) a Felszabadulást (muktim), saját (sva) erőfeszítése (yatna) által (yogena eva), mert ő egy kreálmány (nirmāṇatvāt), (mit) Paramaśiva (parama-śiva) kifürkészhetetlen (agādha) Māyā-ja (māyā) bocsájt ki (sṛṣṭa) és (tathā) mert ő teljes mértékben a Nagy Úrtól (mahā-īśvara) függ (nikhila… tantratvāt). Ez olyan (yad ca) mintha (ced) egy parányi én (aṇuḥ) képes lenne elérni (labheta) a Megszabadulást (mokṣam) az által, hogy forszírozza a Legfőbb Urat (parama-īśvaraṁ balāt vyañjayan), hogy tárja fel Önmagát (svayaṅkṛta) csupán (mātreṇa) saját erőfeszítésén (prayatna) keresztül, az imádat (bhati), tudás (jñāna), cölibátus (brahmacarya), az erőszakmentesség (ahiṁsā), meditáció (dhyāna), mantra recitálás (japa) stb. (prabhṛti) által (dvāreṇa), s így (tarhi) Paramaśiva (parama-śivasya) rendíthetetlen (apratihata) Szabadsága (svātantryam) valójában (eva) megtörne (khaṇḍyeta), de (tu) ez (etad) természetesen (avaśyam) lehetetlen (aśakyam)||42||
A korlátolt individuum által tett erőfeszítés —azaz egy parányi én által gyakorolt erőfeszítés— nem képes végrehajtani ezt, azaz elérni a Felszabadulást, mert a korlátolt individuum egy kitaláció, ami Māyā után nyilvánul meg, (más szavakkal,) mivel a parányi én egy kreáció, (mely) Moha után jelenik meg. Ahogy ez előtt többször el lett mondva, egy korlátolt individuum nem képes elérni a Felszabadulást, saját erőfeszítése által, mert ő egy kreálmány, (mit) Paramaśiva kifürkészhetetlen Māyā-ja bocsájt ki és mert ő teljes mértékben a Nagy Úrtól függ. Ez olyan mintha egy parányi én képes lenne elérni a Megszabadulást az által, hogy forszírozza a Legfőbb Urat, hogy tárja fel Önmagát csupán saját erőfeszítésén keresztül, az imádat, tudás, cölibátus, az erőszakmentesség, meditáció, mantra recitálás stb. által, s így Paramaśiva rendíthetetlen Szabadsága valójában megtörne, de ez természetesen lehetetlen.
अत एव वशो मायायाः सततमयं नरः॥४३॥
Ata eva vaśo māyāyāḥ satatamayaṁ naraḥ||43||
Következésképpen (atas eva), ez (ayam) a korlátolt individuum (naraḥ) szüntelen (satatam) Māyā hatása alatt van (māyāyāḥ-vaśaḥ).
Következésképpen, ez a korlátolt individuum szüntelen Māyā hatása alatt van.
अत एव तन्निमित्तेन वशो मायाया आयत्तो मोहे सततं सर्वदायं नरोऽणुः। मायाव्यापारतः सर्वभासुरविभवः परमशिवस्यापहृत इव तदनुसारेण च नित्याह्लादेन पूर्णः महेश्वरः भवति दीनजन्तुर्यत्र देशकालौ प्रशिष्टः सुखासुखादिवराकानुभवकृत्स्नवैचित्र्यकारिपारिमित्यसङ्कीर्णे स्वापनिभे वस्तुनि योऽशेषं मायाधीनक्रीडनकवद्वर्ती॥४३॥
Ata eva tannimittena vaśo māyāyā āyatto mohe satataṁ sarvadāyaṁ naro’ṇuḥ| Māyāvyāpārataḥ sarvabhāsuravibhavaḥ paramaśivasyāpahṛta iva tadanusāreṇa ca nityāhlādena pūrṇaḥ maheśvaraḥ bhavati dīnajanturyatra deśakālau praśiṣṭaḥ sukhāsukhādivarākānubhavakṛtsnavaicitryakāripārimityasaṅkīrṇe svāpanibhe vastuni yo’śeṣaṁ māyādhīnakrīḍanakavadvartī||43||
Következésképpen (atas eva tad-nimittena), ez (ayam) a korlátolt individuum vagy parányi én (naraḥ aṇuḥ) szüntelen/mindig (satatam sarvadā) Māyā (māyāyāḥ) hatása alatt van (vaśaḥ), azaz a Moha (mohe) áldozata (āyattaḥ). Māyā (māyā) működésén keresztül (vyāpāratas), Paramaśiva (parama-śivasya) minden (sarva) csillogó (bhāsura) Ragyogása (vibhavaḥ) elfedésre kerül (apahṛtaḥ), úgymond (iva), és (ca) eredményként (tad-anusāreṇa) a Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ), (Ki) telve van (pūrṇaḥ) örök Fénnyel (nitya-āhlādena), egy nyomorult teremtménnyé (dīna-jantuḥ) válik (bhavati), aki (yaḥ) úgy él (vartī), mint (vat) egy játék (krīḍanaka), teljesen (aśeṣam) alárendelve (adhīna) Māyā-nak (māyā), egy álomszerű (svāpa-nibhe) valóságban (vastuni), mit átsző (saṅkīrṇe) a korlátozás (pārimitya), ami elhozza (kāri) a temérdek (kṛtsna) sokaságát (vaicitrya) a nyomorult (varāka) tapasztalásoknak (anubhava), mint öröm, bánat, stb. (sukha-asukha-ādi), ahol (yatra) a tér és az idő (deśa-kālau) uralkodik (praśiṣṭaḥ)||43||
Következésképpen, ez a korlátolt individuum vagy parányi én szüntelen/mindig Māyā hatása alatt van, azaz a Moha áldozata. Māyā működésén keresztül, Paramaśiva minden csillogó Ragyogása elfedésre kerül, úgymond, és eredményként a Nagy Úr, (Ki) telve van örök Fénnyel, egy nyomorult teremtménnyé válik, aki úgy él, mint egy játék, teljesen alárendelve Māyā-nak, egy álomszerű valóságban, mit átsző a korlátozás, ami elhozza a temérdek sokaságát a nyomorult tapasztalásoknak, mint öröm, bánat, stb., ahol a tér és az idő uralkodik.
तस्मात्परभैरवयोगोत्तमार्थलाभे सर्वदाकल्पो नरस्तस्य स्वप्रकाशनिषेधप्रसरोपफलत्वात्॥४४॥
Tasmātparabhairavayogottamārthalābhe sarvadākalpo narastasya svaprakāśaniṣedhaprasaropaphalatvāt||44||
Így (tasmāt), a korlátolt individuum (naraḥ) sohasem képes (sarvadā akalpaḥ) elérni (lābhe) a Parabhairavayoga (parabhairavayoga) végső Célját (uttama-artha), mert ő egy következménye (tasya… upaphalatvāt) az Ő (sva) Fénye (prakāśa) elutasítása (niṣedha) folyamatának (prasara).
Így, a korlátolt individuum sohasem képes elérni a Parabhairavayoga végső Célját, mert ő egy következménye az Ő Fénye elutasítása folyamatának.
तस्मात्तेन परभैरवयोगोत्तमार्थलाभेऽशेषमोक्षप्राप्तौ सर्वदा सदाकल्पो नरोऽणुस्तस्य स्वप्रकाशनिषेधप्रसरोपफलत्वात्तद्यथा तस्य परमशिवनिगूढमायाशक्तिकृतनिर्माणत्वात्। तस्याहैतुक्यानुकम्पया तीव्रशक्तिपातरूपेण भासमानया परन्तु न चान्यथा यः प्रतिपदं भ्रान्तप्रवणो वराकनरोऽयमप्यस्योग्राज्ञानमभिभवितुं चाखिलेन परमशिवप्रकाशैक्यमुपलब्धुं च क्षमो येन स क्लेशशालिसंसृतिमियां न कदाचित्प्रतियाति सन्देहोऽत्र नास्ति॥४४॥
Tasmāttena parabhairavayogottamārthalābhe’śeṣamokṣaprāptau sarvadā sadākalpo naro’ṇustasya svaprakāśaniṣedhaprasaropaphalatvāttadyathā tasya paramaśivanigūḍhamāyāśaktikṛtanirmāṇatvāt| Tasyāhaitukyānukampayā tīvraśaktipātarūpeṇa bhāsamānayā parantu na cānyathā yaḥ pratipadaṁ bhrāntapravaṇo varākanaro’yamapyasyogrājñānamabhibhavituṁ cākhilena paramaśivaprakāśaikyamupalabdhuṁ ca kṣamo yena sa kleśaśālisaṁsṛtimiyāṁ na kadācitpratiyāti sandeho’tra nāsti||44||
Így (tasmāt tena), a korlátolt individuum vagy parányi én (naraḥ aṇuḥ) sohasem képes (sarvadā sadā akalpaḥ) elérni (lābhe) a Parabhairavayoga (parabhairavayoga) végső Célját (uttama-artha) —azaz elérni (prāptau) a teljes (aśeṣa) Megszabadulást (mokṣa)—, mert ő egy következménye (tasya… upaphalatvāt) az Ő (sva) Fénye (prakāśa) elutasítása (niṣedha) folyamatának (prasara), vagyis (tad yathā), mivel ő egy kreálmány (tasya… nirmāṇatvāt), amit létrehoz (kṛta) Paramaśiva (parama-śiva) kifürkészhetetlen (nigūḍha) Māyāśakti-ja –az erő ami dualitást nyilvánít meg (māyā-śakti)–. Bár (parantu), az Ő indokolatlan Kegyelme révén (tasya ahaitukyā anukampayā), ami az Erő alászállása –Kegyelem adományozás– (śakti-pāta) intenzív (tīvra) formában (rūpeṇa) jelenik meg (bhāsamānayā), és (ca) nem (na) egyéb módon (anyathā), még (api) e (ayam) nyomorult (varāka) korlátolt individuum is (naraḥ), akit (yaḥ) leterít (pravaṇaḥ) a káprázat (bhrānta) minden pillanatban (pratipadam), képes (kṣamaḥ) meghaladni (abhibhavitum) a rettenetes (ugra) tudatlanságát (asya-ajñānam) és (ca… ca) teljesen realizálni (akhilena… upalabdhum) az ő egységét (aikyam) Paramaśiva (parama-śiva) Fényével (prakāśa), ami által (yena) ő (saḥ) soha (na kadācid) nem tér vissza többé (pratiyāti) ebbe (iyām) az Újjászülető létezésbe (saṁsṛtim), ami tele van (śāli) zavarodottsággal (kleśa), (és) e felől (atra) nincs kétség (sandehaḥ… na asti)||44||
Így, a korlátolt individuum vagy parányi én sohasem képes elérni a Parabhairavayoga végső Célját —azaz elérni a teljes Megszabadulást—, mert ő egy következménye az Ő Fénye elutasítása folyamatának, vagyis, mivel ő egy kreálmány, amit létrehoz Paramaśiva kifürkészhetetlen Māyāśakti-ja –az erő ami dualitást nyilvánít meg–. Bár, az Ő indokolatlan Kegyelme révén, ami az Erő alászállása –Kegyelem adományozás– intenzív formában jelenik meg, és nem egyéb módon, még e nyomorult korlátolt individuum is, akit leterít a káprázat minden pillanatban, képes meghaladni a rettenetes tudatlanságát és teljesen realizálni az ő egységét Paramaśiva Fényével, ami által ő soha nem tér vissza többé ebbe az Újjászülető létezésbe, ami tele van zavarodottsággal, (és) e felől nincs kétség.
यच्च स सन् निषिद्धतत्प्रकाशे विषये तत्स एवान्धकारसङ्कुल उच्यते॥४५॥
Yacca sa san niṣiddhatatprakāśe viṣaye tatsa evāndhakārasaṅkula ucyate||45||
És (ca) mivel (yad) ő (saḥ) abban a világban (viṣaye) létezik (san), melyben az Ő Fénye el van utasítva (niṣiddha-tad-prakāśe), ő (tad saḥ eva) úgymond (ucyate) az, aki csordultig tele van (saṅkulaḥ) sötétséggel (andhakāra).
És mivel ő abban a világban létezik, melyben az Ő Fénye el van utasítva, ő úgymond az, aki csordultig tele van sötétséggel.
यच्च स नरः सन् वर्तमानो निषिद्धतत्प्रकाशे विषये यत्र प्रत्याख्यातः परमेश्वरालोकः स्थित्यां तत्स एवान्धकारसङ्कुल तिमिरशाल्युच्यते कथ्यते। यद्यप्यणोरस्य सर्वाः कर्मभावचिन्ता दृढं खलु ज्ञानं नास्ति तथापि तस्मिन् सर्वं ज्ञानीव स आचरत्यत एव च स्वदशा यस्माच्चिदानन्दमयमहेश्वरदशाया अवहास्यानुकारनिभा सती तस्मात्तं विश्वोपहासास्पदमिति नाम्नाह्वयाम्यहम्॥४५॥
Yacca sa naraḥ san vartamāno niṣiddhatatprakāśe viṣaye yatra pratyākhyātaḥ parameśvarālokaḥ sthityāṁ tatsa evāndhakārasaṅkula timiraśālyucyate kathyate| Yadyapyaṇorasya sarvāḥ karmabhāvacintā dṛḍhaṁ khalu jñānaṁ nāsti tathāpi tasmin sarvaṁ jñānīva sa ācaratyata eva ca svadaśā yasmāccidānandamayamaheśvaradaśāyā avahāsyānukāranibhā satī tasmāttaṁ viśvopahāsāspadamiti nāmnāhvayāmyaham||45||
És (ca) mivel (yad) ő (saḥ) —a korlátolt individuum (naraḥ)— abban a világban (viṣaye) létezik (san vartamānaḥ), melyben az Ő Fénye el van utasítva (niṣiddha-tad-prakāśe), azaz az állapotban (sthityām), ahol (yatra) a Fénye (ālokaḥ) a Legfőbb Úrnak (parama-īśvara) el van utasítva (pratyākhyātaḥ), ő (tad saḥ eva) úgymond az (ucyate kathyate), aki csordultig tele van (saṅkulaḥ… śālī) sötétséggel (andhakāra… timira). Bár (yadi api), ez a parányi én valójában (khalu) nem teljesen tudatos saját (aṇoḥ asya… dṛḍhaṁ… jñānam na asti) tetteiről, érzelmeiről és gondolatairól (karma-bhāva-cintāḥ), mégis (tathā api) ő (saḥ) úgy viselkedik (ācarati), mintha tudatos lenne (jñānī iva) minderről (sarvam) önmagában (tasmin), és (ca) következésképpen (atas eva), mivel (yasmāt) az ő állapota (sva-daśā) olyan, mint (nibhā satī) egy nevetséges (avahāsya) imitációja (anukāra) a Nagy Úr (mahā-īśvara) Állapotának (daśāyāḥ), felöltve (maya) Tudatossággal (cit) (és) Gyönyörrel (ānanda), ezért (tasmāt) úgy hívom (aham-āhvayāmi) őt (tam), mint (nāmnā) ‘univerzális nevetség-tárgya (viśva-upahāsāspadam iti)‘||45||
És mivel ő —a korlátolt individuum— abban a világban létezik, melyben az Ő Fénye el van utasítva, azaz az állapotban, ahol a Fénye a Legfőbb Úrnak el van utasítva, ő úgymond az, aki csordultig tele van sötétséggel. Bár, ez a parányi én valójában nem teljesen tudatos saját tetteiről, érzelmeiről és gondolatairól, mégis ő úgy viselkedik, mintha tudatos lenne minderről önmagában, és következésképpen, mivel az ő állapota olyan, mint egy nevetséges imitációja a Nagy Úr Állapotának, felöltve Tudatossággal (és) Gyönyörrel, ezért úgy hívom őt, mint ‘univerzális nevetség-tárgya’.
प्रकाशं विवरितुमसमर्थं तिमिरं प्रत्युत प्रकाशस्तिमिरं विवृणोति॥४६॥
Prakāśaṁ vivaritumasamarthaṁ timiraṁ pratyuta prakāśastimiraṁ vivṛṇoti||46||
A sötétség (timiram) nem (asamartham) tárhatja fel (vivaritum) a Fényt (prakāśam), ám ezzel ellentétben (pratyuta), a Fény feltárja (prakāśaḥ) a sötétséget (timiram).
A sötétség nem tárhatja fel a Fényt, ám ezzel ellentétben, a Fény feltárja a sötétséget.
प्रकाशमालोकं विवरितुं व्यञ्जनायासमर्थमनलं तिमिरमन्धकारः प्रत्युत प्रकाश आलोकस्तिमिरमन्धकारं विवृणोति व्यनक्ति। नरेऽज्ञानसङ्कीर्णं तिमिरमसमर्थं तेजोमयपरमशिवावस्थामुत्थापयितुं प्रत्युत परमशिवस्य चेतनप्रकाशः सानुकम्पं शनैः शनैरणुं स्वान्धकारं बोधयत्येतच्च नैराश्यसङ्कुलं निरवधिसंसारं समापयत्येव॥४६॥
Prakāśamālokaṁ vivarituṁ vyañjanāyāsamarthamanalaṁ timiramandhakāraḥ pratyuta prakāśa ālokastimiramandhakāraṁ vivṛṇoti vyanakti| Nare’jñānasaṅkīrṇaṁ timiramasamarthaṁ tejomayaparamaśivāvasthāmutthāpayituṁ pratyuta paramaśivasya cetanaprakāśaḥ sānukampaṁ śanaiḥ śanairaṇuṁ svāndhakāraṁ bodhayatyetacca nairāśyasaṅkulaṁ niravadhisaṁsāraṁ samāpayatyeva||46||
A sötétség (timiram andhakāraḥ) nem képes (vivaritum vyañjanāya) feltárni vagy megnyilvánítani (vivaritum vyañjanāya) a Fényt vagy Ragyogást (prakāśam ālokam), ám ezzel ellentétben (pratyuta), a Fény vagy Ragyogás (prakāśaḥ ālokaḥ) feltárja vagy megnyilvánítja (vivṛṇoti vyanakti) a sötétséget (timiram andhakāram). Egy korlátolt individuumban (nare), a sötétség (timiram) tele (saṅkīrṇam) tudatlansággal (ajñāna) képtelen (asamartham) elérni Paramaśiva ragyogó Állapotának feltárulását (tejomaya-parama-śiva-avasthām utthāpayitum), ám ezzel ellentétben (pratyuta), a tudatos Fénye (cetana-prakāśaḥ) Paramaśiva-nak (parama-śivasya), együttérzően (sānukampam) (és) nagyon fokozatosan (śanais śanais) képessé teszi a parányi ént, hogy meghaladja saját sötétségét (aṇum… bodhayati-sva-andhakāram), és (ca) ez (etad) bizonyosan (eva) elhozza a soha véget nem érő, nyomorúsággal teli Újjászülető létezés végét (nairāśya-saṅkulam niravadhi-saṁsāram samāpayati)||46||
A sötétség nem képes feltárni vagy megnyilvánítani a Fényt vagy Ragyogást, ám ezzel ellentétben, a Fény vagy Ragyogás feltárja vagy megnyilvánítja a sötétséget. Egy korlátolt individuumban, a sötétség tele tudatlansággal képtelen elérni Paramaśiva ragyogó Állapotának feltárulását, ám ezzel ellentétben, a tudatos Fénye Paramaśiva-nak, együttérzően (és) nagyon fokozatosan képessé teszi a parányi ént, hogy meghaladja saját sötétségét, és ez bizonyosan elhozza a soha véget nem érő, nyomorúsággal teli Újjászülető létezés végét.
नर एतत्सुगमतत्त्वार्थग्रहणं केवलं तद्दिव्यप्रसादतः सम्भाव्यम्॥४७॥
Nara etatsugamatattvārthagrahaṇaṁ kevalaṁ taddivyaprasādataḥ sambhāvyam||47||
Megérteni (grahaṇam) ezt (etad) az egyszerű (sugama) igazságot (tattvārtha) a korlátolt individuumról, (nare) kizárólag (kevalam) az Ő isteni áldása által (tad-divya-prasādataḥ) lehetséges (sambhāvyam).
Megérteni ezt az egyszerű igazságot a korlátolt individuumról, kizárólag az Ő isteni áldása által lehetséges.
नरेऽणावेतत्सुगमतत्त्वार्थग्रहणमेतत्सुबोधतथ्योपलम्भनं केवलं तद्दिव्यप्रसादतः परमशिवानुग्रहेण सम्भाव्यं साध्यम्। यथा मयोक्तं सूत्रे ४४ व्याख्याया आदौ यदख्यात्या सहस्रे जन्मसु निर्मितं तस्य क्षीघ्रेण नाशकत्वेन तीव्रशक्तिपातत्वेन भासमानं महेश्वरसाहाय्यं विना नरो मुक्तिं प्रगमनायासमर्थो यस्माद्यद्यपि भिन्नतीव्रतया सर्वत्र परमशिवानुग्रहो वर्तते तथापि स्वात्मरूपशिवचतुष्षष्ट्यद्वैतभैरवागमपरमेशमूर्त्यात्ममानुषगुरुसन्निधौ केवलं तद्दिव्यप्रसादः प्राचुर्येणोपलभ्यः॥४७॥
Nare’ṇāvetatsugamatattvārthagrahaṇametatsubodhatathyopalambhanaṁ kevalaṁ taddivyaprasādataḥ paramaśivānugraheṇa sambhāvyaṁ sādhyam| Yathā mayoktaṁ sūtre 44 vyākhyāyā ādau yadakhyātyā sahasre janmasu nirmitaṁ tasya kṣīghreṇa nāśakatvena tīvraśaktipātatvena bhāsamānaṁ maheśvarasāhāyyaṁ vinā naro muktiṁ pragamanāyāsamartho yasmādyadyapi bhinnatīvratayā sarvatra paramaśivānugraho vartate tathāpi svātmarūpaśivacatuṣṣaṣṭyadvaitabhairavāgamaparameśamūrtyātmamānuṣagurusannidhau kevalaṁ taddivyaprasādaḥ prācuryeṇopalabhyaḥ||47||
Megérteni (grahaṇam) ezt (etad) az egyszerű (sugama) igazságot (tattvārtha) a korlátolt individuumról (nare) —azaz tapasztalni (upalambhanam) ezt (etad), a könnyen megérthető (subodha) igazságot (tathya) a parányi énről (aṇau)— az Ő isteni áldása által (tad-divya-prasādataḥ) lehetséges, kizárólag (kevalam… sambhāvyam), (más szavakkal) Paramaśiva (parama-śiva) Kegyelme által (anugraheṇa) elérhető kizárólag (kevalam… sādhyam). Ahogy (yathā) mondtam (mayā uktam) a 44. aforizma (sūtre 44) kommentárjának (vyākhyāyāḥ) elején (ādau), a Nagy Úr (mahā-īśvara) segítsége (sāhāyyam) nélkül (vinā) (ami) megjelenik (bhāsamānam) –vagyis az Ő segítsége– az Erő alászállásaként –Kegyelem adományozás– (tīvra-śakti-pātatvena), ami gyorsan elpusztítja azt (kṣīghreṇa nāśakatvena), amit (yad… tasya) megteremtett (nirmitam) az elsődleges tudatlanság (akhyātyā) több ezer születés közben (sahasre janmasu), a korlátolt individuum (naraḥ) nem képes (asamarthaḥ) felemelkedni (pragamanāya) a Felszabaduláshoz (muktim), mert (yasmāt) bár (yadi api) Paramaśiva (parama-śiva) Kegyelme (anugrahaḥ) létezik (vartate) számos intenzitásban (bhinna-tīvratayā) mindenhol (sarvatra), mégis (tathā api) az Ő isteni áldása (tad-divya-prasādaḥ) nagy mértékben –azaz bőségesen– (prācuryeṇa) csak (kevalam) Śiva (śiva) —aki (rūpa) az egyén saját (sva) Énje (ātma)—, a hatvannégy (catuṣṣaṣṭi) nem-duális (advaita) Bhairavāgama (bhairava-āgama), (és) az emberi Guru (mānuṣa-guru) —aki (ātma) a Legfőbb (parama) Mester –Úr– (īśa) személyes (mūrti) megjelenése— jelenlétében (sannidhau) elérhető (upalabhyaḥ)||47||
Megérteni ezt az egyszerű igazságot a korlátolt individuumról —azaz tapasztalni ezt, a könnyen megérthető igazságot a parányi énről— az Ő isteni áldása által lehetséges, kizárólag, (más szavakkal) Paramaśiva Kegyelme által elérhető kizárólag. Ahogy mondtam a 44. aforizma kommentárjának elején, a Nagy Úr segítsége nélkül (ami) megjelenik –vagyis az Ő segítsége– az Erő alászállásaként –Kegyelem adományozás–, ami gyorsan elpusztítja azt, amit megteremtett az elsődleges tudatlanság több ezer születés közben, a korlátolt individuum nem képes felemelkedni a Felszabaduláshoz, mert bár Paramaśiva Kegyelme létezik számos intenzitásban mindenhol, mégis az Ő isteni áldása nagy mértékben –azaz bőségesen– csak Śiva —aki az egyén saját Énje—, a hatvannégy nem-duális Bhairavāgama, (és) az emberi Guru —aki a Legfőbb Mester –Úr– személyes megjelenése— jelenlétében elérhető.
बुद्धिकल्पनामात्रेणैव जनमागन्तुमनलमेतद्ग्रहणम्॥४८॥
Buddhikalpanāmātreṇaiva janamāgantumanalametadgrahaṇam||48||
Ez (etad) a megértés (grahaṇam) nem (analam) tárul fel (āgantum) senki számára (janam) merő intellektuális (buddhi) spekuláció (kalpanā) által (mātreṇa eva).
Ez a megértés nem tárul fel senki számára merő intellektuális spekuláció által.
बुद्धिकल्पनामात्रेणैव मतिरचनेन खलु जनं पुमांसमागन्तुमनलमकल्पमेतद्ग्रहणमुपलम्भनम्। यो गुरुवक्त्रभैरवागमादिभिरनिर्मितोऽस्तित्वरहस्यापेक्षयोत्तरं सततं तमसि परीक्षते निर्लज्जं च न सिध्यत्यन्ते स बुद्धेः प्रकारोऽत्रैव मया कथितो न तु धीस्तात्त्विकस्वरूपविमर्शनविशारदा धिषणा तद्वशात्सत्त्वस्य स्फुरत्तात्मनः सूक्ष्मस्यान्तरपरिस्पन्दस्य सिद्धिरभिव्यक्तिर्भवतीत्येवमतिशयबुद्धिर्यथोपदिष्टा बुधेन क्षेमराजेन श्रीशिवसूत्रस्य तृतीयोन्मेषे द्वादशसूत्रगते तद्व्याख्याने॥४८॥
Buddhikalpanāmātreṇaiva matiracanena khalu janaṁ pumāṁsamāgantumanalamakalpametadgrahaṇamupalambhanam| Yo guruvaktrabhairavāgamādibhiranirmito’stitvarahasyāpekṣayottaraṁ satataṁ tamasi parīkṣate nirlajjaṁ ca na sidhyatyante sa buddheḥ prakāro’traiva mayā kathito na tu dhīstāttvikasvarūpavimarśanaviśāradā dhiṣaṇā tadvaśātsattvasya sphurattātmanaḥ sūkṣmasyāntaraparispandasya siddhirabhivyaktirbhavatītyevamatiśayabuddhiryathopadiṣṭā budhena kṣemarājena śrīśivasūtrasya tṛtīyonmeṣe dvādaśasūtragate tadvyākhyāne||48||
Ez (etad) a megértés vagy felfogás (grahaṇam upalambhanam) valójában (khalu) nem (analam akalpam) tárul fel (āgantum) senki számára (janam pumāṁsam) merő intellektuális spekuláció (mātreṇa eva-buddhi-kalpanā), azaz intellektuális kitaláció által (mati-racanena). Az a típusú (saḥ… prakāraḥ) intellektus (buddheḥ), amiről beszélek (mayā kathitaḥ), ebben a kontextusban (atra eva) az, amit (yaḥ) nem kovácsolt meg (anirmitaḥ) a Guru szava, a Bhairavāgama-k stb. (guru-vaktra-bhairava-āgama-ādibhiḥ), (így) szüntelen (satatam) sötétségben keres (tamasi parīkṣate) egy választ (uttaram) a létezés (astitva) misztériumára (rahasya-apekṣayā), és (ca) szégyentelenül (nirlajjam) elbukik (na sidhyati) a végén (ante), és nem (na tu) a magasabb intellektus (atiśaya-buddhiḥ), amit (yathā) a bölcs Kṣemarāja (budhena kṣemarājena) is (evam) említ (upadiṣṭā) a tiszteletreméltó Śivasūtra-k harmadik fejezete (dvādaśa-sūtra-gate) tizenkettedik aforizmájának (dvādaśa-sūtra-gate) kifejtésében (tad-vyākhyāne): ‘Dhī (dhī) a valódi (tāttvika) esszenciális természet (sva-rūpa) éberségében (vimarśana) jártas (viśāradā) (vagy) képzett (viśādā) intelligencia (dhiṣaṇā); ezáltal a (vaśāt) (kimagasló spirituális intelligencia által) (tad), a Sattva (sattvasya) siddhi-je (siddhiḥ) (vagy) realizációja –azaz megnyilvánulása, evidenssé válása– (abhivyaktiḥ) jelenik meg (bhavati), azaz egy finom (sūkṣmasya) (és) belső (āntara) vibráció –parispanda– (parispandasya), minek esszenciája (ātmanaḥ) a Sphurattā –a tökéletes, felvillanó Én-tudatosság– (sphurattā)‘||48||
Ez a megértés vagy felfogás valójában nem tárul fel senki számára merő intellektuális spekuláció, azaz intellektuális kitaláció által. Az a típusú intellektus, amiről beszélek, ebben a kontextusban az, amit nem kovácsolt meg a Guru szava, a Bhairavāgama-k stb., (így) szüntelen sötétségben keres egy választ a létezés misztériumára, és szégyentelenül elbukik a végén, és nem a magasabb intellektus, amit a bölcs Kṣemarāja is említ a tiszteletreméltó Śivasūtra-k harmadik fejezete tizenkettedik aforizmájának kifejtésében: ‘Dhī a valódi esszenciális természet éberségében jártas (vagy) képzett intelligencia; ezáltal a (kimagasló spirituális intelligencia által), a Sattva siddhi-je (vagy) realizációja –azaz megnyilvánulása, evidenssé válása– jelenik meg, azaz egy finom (és) belső vibráció –parispanda–, minek esszenciája a Sphurattā –a tökéletes, felvillanó Én-tudatosság–’.
योग्यतर्कार्थे बौद्धाज्ञानं विनाशयितव्यम्॥४९॥
Yogyatarkārthe bauddhājñānaṁ vināśayitavyam||49||
A helyes érveléshez (yogya-tarka-arthe), a bauddhājñāna-t vagy intellektuális tudatlanságot (bauddha-ajñānam) fel kell számolni (vināśayitavyam).
A helyes érveléshez, a bauddhājñāna-t vagy intellektuális tudatlanságot fel kell számolni.
योग्यतर्कार्थेऽनुरूपविचारार्थाय बौद्धाज्ञानं विनाशयितव्यं क्षयं यातव्यम्। प्रायेण सर्वे तान् युक्त्या परमार्थविचाराय योग्यबुद्धियुतवन्मन्यन्त एतत्तु मनःकल्पनामात्रं यतः श्रीमच्छिवसूत्रपूर्वकश्रीमालिनीविजयस्वच्छन्दरुद्रयामलमृगेन्द्रमतङ्गोच्छुष्मभैरवस्वायम्भुवानन्दभैरवनैश्वासनेत्रादिचतुष्षष्ट्यद्वयभैरवागमत्वेन भासमानं परमशिवानुग्रहसाहाय्यं विना परमशिवं बोद्धुं क्षमा न काचिद्बुद्धिः सन्देहो नात्रास्ति॥४९॥
Yogyatarkārthe’nurūpavicārārthāya bauddhājñānaṁ vināśayitavyaṁ kṣayaṁ yātavyam| Prāyeṇa sarve tān yuktyā paramārthavicārāya yogyabuddhiyutavanmanyanta etattu manaḥkalpanāmātraṁ yataḥ śrīmacchivasūtrapūrvakaśrīmālinīvijayasvacchandarudrayāmalamṛgendramataṅgocchuṣmabhairavasvāyambhuvānandabhairavanaiśvāsanetrādicatuṣṣaṣṭyadvayabhairavāgamatvena bhāsamānaṁ paramaśivānugrahasāhāyyaṁ vinā paramaśivaṁ boddhuṁ kṣamā na kācidbuddhiḥ sandeho nātrāsti||49||
A helyes érveléshez (yogya-tarka-arthe) —azaz azért, hogy (arthāya) az érvelés (vicāra) helyes (anurūpa) legyen—, a bauddhājñāna-t vagy intellektuális tudatlanságot (bauddha-ajñānam) fel kell számolni (vināśayitavyam kṣayaṁ yātavyam). A legtöbb ember (prāyeṇa sarve) azt hiszi (manyante), hogy alkalmas intellektussal rendelkezik ahhoz (tān… yogya-buddhi-yuta-vat), hogy helyesen tükrözze (yuktyā… vicārāya) a Legmagasabb Valóságot (parama-artha), de (tu) ez (etad) csak képzelgés (manaḥ-kalpanā-mātram), mivel (yatas) semmilyen intellektus nem (na kācid buddhiḥ) képes (kṣamā) megérteni (boddhum) Paramaśiva-t (parama-śivam) Paramaśiva Kegyelmének (parama-śiva-anugraha) segítsége (sāhāyyam) nélkül (vinā), ami megjelenik (bhāsamāna) a hatvannégy nem duális Bhairavāgama-k (catuṣṣaṣṭi-advaya-bhairava-āgamatvena) (formájában, mint) a tiszteletreméltó (śrī) Mālinīvijaya, Svacchanda, Rudrayāmala, Mṛgendra, Mataṅga, Ucchuṣmabhairava, Svāyambhuva, Ānandabhairava, Naiśvāsa, Netra (mālinīvijaya-svacchanda-rudrayāmala-mṛgendra-mataṅga-ucchuṣmabhairava-svāyambhuva-ānandabhairava-naiśvāsa-netra) stb. (ādi), karöltve (pūrvaka) a fenséges (śrīmat) Śivasūtra-kkal (śiva-sūtra); (és) nincs kétség (sandehaḥ na… asti) efelől (atra)||49||
A helyes érveléshez —azaz azért, hogy az érvelés helyes legyen—, a bauddhājñāna-t vagy intellektuális tudatlanságot fel kell számolni. A legtöbb ember azt hiszi, hogy alkalmas intellektussal rendelkezik ahhoz, hogy helyesen tükrözze a Legmagasabb Valóságot, de ez csak képzelgés, mivel semmilyen intellektus nem képes megérteni Paramaśiva-t Paramaśiva Kegyelmének segítsége nélkül, ami megjelenik a hatvannégy nem duális Bhairavāgama-k (formájában, mint) a tiszteletreméltó Mālinīvijaya, Svacchanda, Rudrayāmala, Mṛgendra, Mataṅga, Ucchuṣmabhairava, Svāyambhuva, Ānandabhairava, Naiśvāsa, Netra stb., karöltve a fenséges Śivasūtra-kkal; (és) nincs kétség efelől.
बौद्धाज्ञानं देहप्राणादावात्ममानित्वम्॥५०॥
Bauddhājñānaṁ dehaprāṇādāvātmamānitvam||50||
A bauddhājñāna (bauddha-ajñānam) nem egyéb, mint a fizikai testet, életerőt stb. (deha-prāṇa-ādau) önmagadnak (ātma) tartani (mānitvam).
A bauddhājñāna nem egyéb, mint a fizikai testet, életerőt stb. önmagadnak tartani.
बौद्धाज्ञानं धीविषयाविद्या देहप्राणादावात्ममानित्वं जडशरीरवाय्वाद्ये चिच्छाल्यात्माभिमानता। ममोपदेशोऽभिनवगुप्तस्य परमार्थसारे षष्टितमसूत्रस्य तद्व्याख्यायां योगराजेन दृढीकृतो वक्ष्यमाणपौरुषाज्ञानपूर्वकबौद्धाज्ञानात्मकमख्यातिमुक्तवति तस्मिनज्ञानमख्यातिजनित आत्मन्यनात्माभिमानपूर्वोऽनात्मनि देहादावात्माभिमानलक्षणो मोह इति॥५०॥
Bauddhājñānaṁ dhīviṣayāvidyā dehaprāṇādāvātmamānitvaṁ jaḍaśarīravāyvādye cicchālyātmābhimānatā| Mamopadeśo’bhinavaguptasya paramārthasāre ṣaṣṭitamasūtrasya tadvyākhyāyāṁ yogarājena dṛḍhīkṛto vakṣyamāṇapauruṣājñānapūrvakabauddhājñānātmakamakhyātimuktavati tasminajñānamakhyātijanita ātmanyanātmābhimānapūrvo’nātmani dehādāvātmābhimānalakṣaṇo moha iti||50||
A bauddhājñāna (bauddha-ajñānam) vagy intellektuális (viṣayā-dhī) tudatlanság (avidyā) nem egyéb, mint önmagadnak (ātma) tartani (mānitvam) a fizikai testet, életerőt, stb. (deha-prāṇa-ādau), (más szavakkal) hibásan gondolni azt (abhimānatā), hogy az élettelen fizikai test, lélegzet, stb. (jaḍa-śarīra-vāyu-ādye) az Én (ātma), telve (śāli) Tudatossággal (cit). Tanításomat (mama-upadeśaḥ) megerősíti (dṛḍhīkṛtaḥ) Yogarāja (yogarājena) az ő kifejtésében (tad-vyākhyāyām), (ami) Abhinavagupta Paramārthasāra-jának (abhinavaguptasya paramārthasāre) 60. aforizmájához (tartozik) (ṣaṣṭitama-sūtrasya), amikor is leírja (uktavati tasmin), hogy az elsődleges tudatlanság (akhyātim) bauddhājñāna-ból (bauddha-ajñāna), valamint (pūrvaka) pauruṣājñāna-ból (pauruṣa-ajñāna) —amiről később fogunk beszélni (vakṣyamāṇa)— áll (ātmakam): ‘Ajñāna (ajñānam) vagy Káprázat (mohaḥ), melyet létrehoz (janitaḥ) az elsődleges tudatlanság –Āṇavamala– (akhyāti), minek jele –azaz ennek a Káprázatnak– (lakṣaṇaḥ) a téves képzete (abhimāna) annak, hogy a nem-Én (anātmani) —(mint) test, stb. (deha-ādau)— az Én (ātma) –ez a Bauddhājñāna vagy intellektuális tudatlanság–, amit megelőz (pūrvaḥ) az a téves koncepció (abhimāna), miszerint az Én (ātmani) a nem-Én (anātma… iti) –ez a Pauruṣājñāna, avagy tudatlanság az Én-ről–’||50||
A bauddhājñāna vagy intellektuális tudatlanság nem egyéb, mint önmagadnak tartani a fizikai testet, életerőt, stb., (más szavakkal) hibásan gondolni azt, hogy az élettelen fizikai test, lélegzet, stb. az Én, telve Tudatossággal. Tanításomat megerősíti Yogarāja az ő kifejtésében, (ami) Abhinavagupta Paramārthasāra-jának 60. aforizmájához (tartozik), amikor is leírja, hogy az elsődleges tudatlanság bauddhājñāna-ból, valamint pauruṣājñāna-ból —amiről később fogunk beszélni— áll: ‘Ajñāna vagy Káprázat, melyet létrehoz az elsődleges tudatlanság –Āṇavamala–, minek jele –azaz ennek a Káprázatnak– a téves képzete annak, hogy a nem-Én —(mint) test, stb.— az Én –ez a Bauddhājñāna vagy intellektuális tudatlanság–, amit megelőz az a téves koncepció, miszerint az Én a nem-Én –ez a Pauruṣājñāna, avagy tudatlanság az Én-ről–’.
बौद्धाज्ञानोच्छेदस्तु न पर्याप्तः पौरुषाज्ञानसञ्ज्ञस्य द्वितीयाज्ञानप्रकारस्य सन्निधेर्हेतोः॥५१॥
Bauddhājñānocchedastu na paryāptaḥ pauruṣājñānasañjñasya dvitīyājñānaprakārasya sannidherhetoḥ||51||
De (tu) a bauddhājñāna (bauddha-ajñāna) feloldása (ucchedaḥ) nem (na) elég (paryāptaḥ), mert (hetoḥ) a második tudatlanság (dvitīya-ajñāna-prakārasya), melynek neve (sañjñasya) pauruṣājñāna, azaz tudatlanság az Énnel kapcsolatosan (pauruṣa-ajñāna), még jelen van (sannidheḥ).
De a bauddhājñāna feloldása nem elég, mert a második tudatlanság, melynek neve pauruṣājñāna, azaz tudatlanság az Énnel kapcsolatosan, még jelen van.
बौद्धाज्ञानोच्छेदो धीविषयाविद्यापोहस्तु न पर्याप्तोऽलं मुक्तिलाभाय पौरुषाज्ञानसञ्ज्ञस्य द्वितीयाज्ञानप्रकारस्य द्वितीयाविद्यारूपस्य सन्निधेर्हेतोरुपस्थानात्। तिमिरादपि तिमिरमिदं गण्डस्योपरि महानयं स्फोटो यदनात्मन्यपि देहप्राणादावात्ममानित्वमिति विपदेषा पौरुषाज्ञानं नाम गण्ड इवाभिनवगुप्तपादैरुक्ता तस्य श्रीमत्परमार्थसार एकत्रिंशत्तमसूत्रे यावत्स स्फोटवद्बौद्धाज्ञानं वर्णयति॥५१॥
Bauddhājñānocchedo dhīviṣayāvidyāpohastu na paryāpto’laṁ muktilābhāya pauruṣājñānasañjñasya dvitīyājñānaprakārasya dvitīyāvidyārūpasya sannidherhetorupasthānāt| Timirādapi timiramidaṁ gaṇḍasyopari mahānayaṁ sphoṭo yadanātmanyapi dehaprāṇādāvātmamānitvamiti vipadeṣā pauruṣājñānaṁ nāma gaṇḍa ivābhinavaguptapādairuktā tasya śrīmatparamārthasāra ekatriṁśattamasūtre yāvatsa sphoṭavadbauddhājñānaṁ varṇayati||51||
De (tu) a bauddhājñāna (bauddha-ajñāna) —intellektuális (viṣaya-dhī) tudatlanság (avidyā)— feloldása (vagy) megszűntetése (ucchedaḥ… apohaḥ) nem (na) elég (paryāptaḥ) —nem (na) elegendő (alam) a Felszabadulás (mukti) eléréséhez (lābhāya)—, mert (hetoḥ) a második típusú tudatlanság (dvitīya-ajñāna-prakārasya dvitīya-avidyā-rūpasya), melynek neve (sañjñasya) pauruṣājñāna, azaz tudatlanság az Énnel kapcsolatosan (pauruṣa-ajñāna), még jelen van (sannidheḥ) (vagy) közel van (upasthānāt). Ez (eṣā) a csapás (vipad), ami úgy ismert (nāma), mint pauruṣājñāna (pauruṣa-ajñānam), említve lett (uktā) a ragyogó Abhinavagupta által (abhinavagupta-pādaiḥ) úgy, mint ami (iva) egy hólyag (gaṇḍaḥ) az ő tiszteletreméltó Paramārthasāra-jának (tasya śrīmat-paramārthasāre) 31. aforizmájában (ekatriṁśattama-sūtre), míg (yāvat) ő (saḥ) úgy írja le (varṇayati) a bauddhājñāna-t (bauddha-ajñānam), mint (vat) egy hasadás (sphoṭa): ‘Ez (idam) a sötétség –bauddhājñāna– (timiram) (feltárul) szintén (api) a sötétségből –pauruṣājñāna– (timirāt), ami (yad) (áll) a nem-Én (an-ātmani api) —azaz test, életenergia stb. (deha-prāṇa-ādau)— Énnek (ātma) gondolásából (mānitvam), (hasonlatosan ahhoz) a nagy szerencsétlenséghez (mahā-anayam), (mint amikor) hasadás (sphoṭaḥ) van (upari) egy hólyagon (gaṇḍasya… iti)‘||51||
De a bauddhājñāna —intellektuális tudatlanság— feloldása (vagy) megszűntetése nem elég —nem elegendő a Felszabadulás eléréséhez—, mert a második típusú tudatlanság, melynek neve pauruṣājñāna, azaz tudatlanság az Énnel kapcsolatosan, még jelen van (vagy) közel van. Ez a csapás, ami úgy ismert, mint pauruṣājñāna, említve lett a ragyogó Abhinavagupta által úgy, mint ami egy hólyag az ő tiszteletreméltó Paramārthasāra-jának 31. aforizmájában, míg ő úgy írja le a bauddhājñāna-t, mint egy hasadás: ‘Ez a sötétség –bauddhājñāna– (feltárul) szintén a sötétségből –pauruṣājñāna–, ami (áll) a nem-Én —azaz test, életenergia stb.— Énnek gondolásából, (hasonlatosan ahhoz) a nagy szerencsétlenséghez, (mint amikor) hasadás van egy hólyagon’.
पौरुषाज्ञानमात्मनि बद्धजनात्मकनरमानित्वम्॥५२॥
Pauruṣājñānamātmani baddhajanātmakanaramānitvam||52||
A pauruṣājñāna (pauruṣa-ajñānam) nem egyéb, mint az Én-t –önmagadat– (ātmani) korlátolt individuumnak (nara) tartani (mānitvam), azaz egy kötöttségben lévő személynek (baddha-jana-ātmaka).
A pauruṣājñāna nem egyéb, mint az Én-t (önmagadat) korlátolt individuumnak tartani, azaz egy kötöttségben lévő személynek.
पौरुषाज्ञानम्स्वरूपविषयाविद्यात्मनि परमशिवे बद्धजनात्मकनरमानित्वं संसारिजन्त्वात्मकाण्वभिमानः। यदा परमेश्वरोऽद्वयं स्वस्वरूपं प्रमातृप्रमेयवैचित्र्येण भेदेन जानाति तदा स पौरुषाज्ञानवश उच्यते दुर्बलबुद्धिभ्योऽनायासकृतं वा यदाहं सुशुप्तिस्वप्नजागरासु प्रलयाकलसकलरूपो बद्धवराकक्षणभङ्ग्यज्ञशक्तिहीननरोऽस्मीति स्वतन्त्रानन्दिनित्यसर्वज्ञसर्वकर्तृपरमशिवस्य निश्चयस्तदनुसारेण च स तस्माद्भिन्नमिव प्रमातृप्रमेयसमूहमवबुध्येत तर्हि तेनैव स्वोन्नतस्वभावोऽपहीनः पारिमित्यं चाश्लिष्टमवश्यम्॥५२॥
Pauruṣājñānamsvarūpaviṣayāvidyātmani paramaśive baddhajanātmakanaramānitvaṁ saṁsārijantvātmakāṇvabhimānaḥ| Yadā parameśvaro’dvayaṁ svasvarūpaṁ pramātṛprameyavaicitryeṇa bhedena jānāti tadā sa pauruṣājñānavaśa ucyate durbalabuddhibhyo’nāyāsakṛtaṁ vā yadāhaṁ suśuptisvapnajāgarāsu pralayākalasakalarūpo baddhavarākakṣaṇabhaṅgyajñaśaktihīnanaro’smīti svatantrānandinityasarvajñasarvakartṛparamaśivasya niścayastadanusāreṇa ca sa tasmādbhinnamiva pramātṛprameyasamūhamavabudhyeta tarhi tenaiva svonnatasvabhāvo’pahīnaḥ pārimityaṁ cāśliṣṭamavaśyam||52||
A pauruṣājñāna (pauruṣa-ajñānam) —az esszenciális természettel (sva-rūpa) kapcsolatos (viṣaya) tudatlanság (avidyā)— nem egyéb, mint az Ént –önmagadat– (ātmani) korlátolt individuumnak (nara) tartani (mānitvam), azaz egy kötöttségben lévő személynek (baddha-jana-ātmaka); (röviden,) hibásan feltételezni azt (abhimānaḥ), hogy Paramaśiva (parama-śive) a parányi én (aṇu), azaz az újjászülető (saṁsāri) létező (jantu). Amikor (yadā) a Legfőbb Úr (parama-īśvaraḥ) ismeri –tapasztalja– (jānāti) Saját nem-duális természetét (advayam sva-sva-rūpam), duálisan (bhedena), azaz szubjektumok és objektumok (pramātṛ-prameya) sokaságaként (vaicitryeṇa), akkor (tadā) Ő úgymond (saḥ… ucyate), a pauruṣājñāna (pauruṣa-ajñāna) áldozata (vaśaḥ); vagy (vā) egyszerűbben (anāyāsa-kṛtam) azok számára, kiknek intellektusa gyenge (durbala-buddhibhyaḥ), amikor (yadā) a Szabad, Gyönyörteli, Örök, Mindentudó és Mindenütt jelenlévő Paramaśiva meggyőződése (iti svatantra-ānandi-nitya-sarvajña-sarvakartṛ-paramaśivasya niścayaḥ), hogy ‘Én (aham) kötött (baddha), nyomorult (varāka), múlandó –halandó– (kṣaṇabhaṅgi), tudatlan (ajña) (és) erőtlen (śaktihīna) korlátolt individuum (naraḥ) vagyok (asmi), mely a sakala és pralayākala (pralayākala-sakala) tapasztalókból vagy tudóból áll (rūpaḥ) az ébrenlétben, álomban és mély alvásban (suśupti-svapna-jāgarāsu)‘ —és (ca) következésképpen (tad-anusāreṇa) Ő (saḥ) tapasztalja (avabudhyeta) a szubjektumok és objektumok (pramātṛ-prameya) sokaságát (samūham), mint (iva) amik Tőle (tasmāt) különböznek (bhinnam)—, akkor (tarhi) Ő valójában (avaśyam) eldobja (tena eva… apahīnaḥ) Saját (sva) fenséges (unnata) esszenciális természetét (sva-bhāvaḥ), és (ca) átöleli (āśliṣṭam) a korlátoltságot (pārimityam)||52||
A pauruṣājñāna —az esszenciális természettel kapcsolatos tudatlanság— nem egyéb, mint az Ént –önmagadat– korlátolt individuumnak tartani, azaz egy kötöttségben lévő személynek; (röviden,) hibásan feltételezni azt, hogy Paramaśiva a parányi én, azaz az újjászülető létező. Amikor a Legfőbb Úr ismeri –tapasztalja– Saját nem-duális természetét, duálisan, azaz szubjektumok és objektumok sokaságaként, akkor Ő úgymond, a pauruṣājñāna áldozata; vagy egyszerűbben azok számára, kiknek intellektusa gyenge, amikor a Szabad, Gyönyörteli, Örök, Mindentudó és Mindenütt jelenlévő Paramaśiva meggyőződése, hogy ‘Én kötött, nyomorult, múlandó –halandó–, tudatlan (és) erőtlen korlátolt individuum vagyok, mely a sakala és pralayākala tapasztalókból vagy tudóból áll az ébrenlétben, álomban és mély alvásban’ —és következésképpen Ő tapasztalja a szubjektumok és objektumok sokaságát, mint amik Tőle különböznek—, akkor Ő valójában eldobja Saját fenséges esszenciális természetét, és átöleli a korlátoltságot.
पौरुषाज्ञानं मानुषगुरुणा वा शिवेनैव वा कृताद्दीक्षाया उच्छिन्नम्॥५३॥
Pauruṣājñānaṁ mānuṣaguruṇā vā śivenaiva vā kṛtāddīkṣāyā ucchinnam||53||
A pauruṣājñāna (pauruṣa-ajñānam) feloldódik (ucchinnam) egy emberi Guru (mānuṣa-guruṇā) vagy (vā… vā) Maga Śiva (śivena eva) általi (kṛtāt) beavatáson keresztül (dīkṣāyāḥ).
A pauruṣājñāna feloldódik egy emberi Guru vagy Maga Śiva általi beavatáson keresztül.
पौरुषाज्ञानं मानुषगुरुणा स्थूलशरीरयुतेन गुरुणा वा शिवेनैव साक्षान्महेश्वरेण वा कृतादनुष्ठिताद्दीक्षाया उच्छिन्नमपनीतम्। समये सर्वचिन्ताविनाशलक्षणया दीक्षया मानुषगुरुः परमेश्वरमूर्त्यात्मा वा सुव्यक्तं महाशिव एवापि वा शिष्यस्य सत्यं प्रकाशयत्यर्थाद्यद्यपि शिष्यस्य स्वरूपं प्रमातृप्रमेयवैचित्र्यत्वेन प्रादुर्भूतवत्तथापीदानीं तस्याखिलेनाभेदेन तत् परमशिवेन प्रकटीकृतं दुर्बलबुद्धिभ्योऽनायासकृतमथवा शिष्यं तयोरेकत्वं परमशिवोऽवबोधयत्येव॥५३॥
Pauruṣājñānaṁ mānuṣaguruṇā sthūlaśarīrayutena guruṇā vā śivenaiva sākṣānmaheśvareṇa vā kṛtādanuṣṭhitāddīkṣāyā ucchinnamapanītam| Samaye sarvacintāvināśalakṣaṇayā dīkṣayā mānuṣaguruḥ parameśvaramūrtyātmā vā suvyaktaṁ mahāśiva evāpi vā śiṣyasya satyaṁ prakāśayatyarthādyadyapi śiṣyasya svarūpaṁ pramātṛprameyavaicitryatvena prādurbhūtavattathāpīdānīṁ tasyākhilenābhedena tat paramaśivena prakaṭīkṛtaṁ durbalabuddhibhyo’nāyāsakṛtamathavā śiṣyaṁ tayorekatvaṁ paramaśivo’vabodhayatyeva||53||
A pauruṣājñāna (pauruṣa-ajñānam) feloldódik vagy eltűnik (ucchinnam apanītam) egy emberi Guru (mānuṣa-guruṇā) —egy durva testtel (sthūla-śarīra) felruházott (yutena) Guru (guruṇā)— vagy (vā… vā) Maga Śiva (śivena eva), azaz személyesen (sākṣāt) a Nagy Úr (mahā-īśvareṇa) általi (kṛtāt anuṣṭhitāt) beavatáson keresztül (dīkṣāyāḥ). A megfelelő pillanatban (samaye), a beavatás által (dīkṣayā), melynek jellemzője (lakṣaṇayā) minden (sarva) gondolat (cintā) megszűnése (vināśa), az emberi Guru (mānuṣa-guruḥ) —aki (ātmā) a Legfőbb Úr (parama-īśvara) megszemélyesítője (mūrti)— vagy akár (vā… api vā) közvetlenül Maga a Nagy Śiva (mahā-śivaḥ eva), közvetlenül (suvyaktam) feltárja (prakāśayati) az Igazságot (satyam) a tanítvány számára (śiṣyasya), azaz (arthāt) bár az (yadi api) esszenciális természete (sva-rūpam) a tanítványnak (śiṣyasya) szubjektumok és objektumok (pramātṛ-prameya) sokaságaként (vaicitryatvena) jelenik meg (prādurbhūtavat), ám (tathā api) most tisztán látható (tad-idānīm… prakaṭīkṛtam) Paramaśiva által (parama-śivena), teljesen nem-duálisként –mint ‘egy’ és nem sok– (akhilena abhedena) számára –a tanítvány számára– (tasya); vagy egyszerűbben (anāyāsa-kṛtam) azoknak, kiknek intellektusa gyenge (durbala-buddhibhyaḥ), Paramaśiva (parama-śivaḥ) valójában (eva) éberré teszi a tanítványt (śiṣyam… avabodhayati) mindkettő (tayoḥ) –azaz Paramaśiva és a tanítvány– egységére (ekatvam)||53||
A pauruṣājñāna feloldódik vagy eltűnik egy emberi Guru —egy durva testtel felruházott Guru— vagy Maga Śiva, azaz személyesen a Nagy Úr általi beavatáson keresztül. A megfelelő pillanatban, a beavatás által, melynek jellemzője minden gondolat megszűnése, az emberi Guru —aki a Legfőbb Úr megszemélyesítője— vagy akár közvetlenül Maga a Nagy Śiva, közvetlenül feltárja az Igazságot a tanítvány számára, azaz bár az esszenciális természete a tanítványnak szubjektumok és objektumok sokaságaként jelenik meg, ám most tisztán látható Paramaśiva által, teljesen nem-duálisként –mint ‘egy’ és nem sok– számára –a tanítvány számára–; vagy egyszerűbben azoknak, kiknek intellektusa gyenge, Paramaśiva valójában éberré teszi a tanítványt mindkettő –azaz Paramaśiva és a tanítvány– egységére.
बौद्धाज्ञानं शिवशास्त्राध्ययनत उच्छिन्नं न चान्यथा॥५४॥
Bauddhājñānaṁ śivaśāstrādhyayanata ucchinnaṁ na cānyathā||54||
A bauddhājñāna (bauddha-ajñānam) feloldódása (ucchinnam) Śiva (śiva) Szövegeinek (śāstra) tanulmányozása által (adhyayanataḥ) (történik meg), és (ca) nem (na) másképp (anyathā).
A bauddhājñāna feloldódása Śiva Szövegeinek tanulmányozása által történik meg, és nem másképp.
बौद्धाज्ञानं शिवशास्त्राध्ययनत उच्छिन्नमपनीतं न चान्यथा तद्यथा भैरवागमशिक्षणतो न चेतरथा। पौरुषाज्ञानं निजमेव स्वात्मविषयरूपत्वाद्बौद्धाज्ञानमिदं तु स्वधीविषयरूपत्वादनिजकमेव यच्चाज्ञानमिदमेवमस्ति ततस्तद्विनाशितं सोत्साहबुद्धिप्रयत्नतः श्रीशिवसूत्रपूर्वश्रीमन्मालिनीविजयस्वच्छन्दरुद्रयामलमृगेन्द्रमतङ्गोच्छुष्मभैरवस्वायम्भुवानन्दभैरवनैश्वासनेत्राद्यचतुष्षष्ट्यद्वयभैरवागमानां गभीराध्ययनरूपतो यथा प्राङ्मया सूचितं नवचत्वारिंशसूत्रव्याख्यायाम्॥५४॥
Bauddhājñānaṁ śivaśāstrādhyayanata ucchinnamapanītaṁ na cānyathā tadyathā bhairavāgamaśikṣaṇato na cetarathā| Pauruṣājñānaṁ nijameva svātmaviṣayarūpatvādbauddhājñānamidaṁ tu svadhīviṣayarūpatvādanijakameva yaccājñānamidamevamasti tatastadvināśitaṁ sotsāhabuddhiprayatnataḥ śrīśivasūtrapūrvaśrīmanmālinīvijayasvacchandarudrayāmalamṛgendramataṅgocchuṣmabhairavasvāyambhuvānandabhairavanaiśvāsanetrādyacatuṣṣaṣṭyadvayabhairavāgamānāṁ gabhīrādhyayanarūpato yathā prāṅmayā sūcitaṁ navacatvāriṁśasūtravyākhyāyām||54||
A bauddhājñāna (bauddha-ajñānam) feloldódása vagy megszűnése (ucchinnam apanītam) Śiva (śiva) Szövegeinek (śāstra) tanulmányozása által (adhyayanataḥ) (történik meg) és (ca) nem (na) másképp (anyathā), vagyis (tad yathā) azon szövegek tanulmányozása által (śikṣaṇataḥ), amiket Bhairava nyilatkoztatott ki (bhairava-āgama) és (ca) nem (na) más módon (itarathā). A pauruṣājñāna (pauruṣa-ajñānam) veleszületett (nijam eva), mert az egyén saját (sva) Énjéhez (ātma) tartozik (viṣaya-rūpatvāt), de (tu) ez (idam) a bauddhājñāna (bauddha-ajñānam) (bauddha-ajñānam) nem veleszületett (anijakam eva), mert az egyén saját (sva) intellektusához (dhī) tartozik (viṣaya-rūpatvāt), és (ca) mivel (yad) ez (idam) a tudatlanság (ajñānam) ilyen (evam-asti), így (tatas) ez feloldható (tad vināśitam) kolosszális intellektuális erőfeszítéssel (sotsāha-buddhi-prayatnataḥ) a hatvannégy nem-duális Bhairavāgama (catuṣṣaṣṭi-advaya-bhairava-āgamānām), mint a csodálatos (śrīmat) Mālinīvijaya, Svacchanda, Rudrayāmala, Mṛgendra, Mataṅga, Ucchuṣmabhairava, Svāyambhuva, Ānandabhairava, Naiśvāsa, Netra (mālinīvijaya-svacchanda-rudrayāmala-mṛgendra-mataṅga-ucchuṣmabhairava-svāyambhuva-ānandabhairava-naiśvāsa-netra) stb. (ādya) mély (gabhīra) tanulmányozásának (adhyayana) formájában (rūpataḥ), karöltve (pūrva) a tiszteletreméltó (śrī) Śivasūtra-kkal (śiva-sūtra), ahogy (yathā) azt már említettem (mayā sūcitam) korábban (prāk) a 49. (navacatvāriṁśa) aforizma (sūtra) kifejtésénél (vyākhyāyām)||54||
A bauddhājñāna feloldódása vagy megszűnése Śiva Szövegeinek tanulmányozása által (történik meg) és nem másképp, vagyis azon szövegek tanulmányozása által, amiket Bhairava nyilatkoztatott ki és nem más módon. A pauruṣājñāna veleszületett, mert az egyén saját Énjéhez tartozik, de ez a bauddhājñāna nem veleszületett, mert az egyén saját intellektusához tartozik, és mivel ez a tudatlanság ilyen, így ez feloldható kolosszális intellektuális erőfeszítéssel a hatvannégy nem-duális Bhairavāgama, mint a csodálatos Mālinīvijaya, Svacchanda, Rudrayāmala, Mṛgendra, Mataṅga, Ucchuṣmabhairava, Svāyambhuva, Ānandabhairava, Naiśvāsa, Netra stb. mély tanulmányozásának formájában, karöltve a tiszteletreméltó Śivasūtra-kkal, ahogy azt már említettem korábban a 49. aforizma kifejtésénél.
द्विधाकाराज्ञानसमुच्छेदं विना स्वमुक्तिलाभोऽपूर्णः॥५५॥
Dvidhākārājñānasamucchedaṁ vinā svamuktilābho’pūrṇaḥ||55||
Mindkét fajta (dvidhākāra) tudatlanság (ajñāna) teljes feloldódása (samucchedam) nélkül (vinā), az egyén (sva) Felszabadulása (mukti-lābhaḥ) nem teljes (apūrṇaḥ).
Mindkét fajta tudatlanság teljes feloldódása nélkül, az egyén Felszabadulása nem teljes.
द्विधाकाराज्ञानसमुच्छेदं विनोभययोरविद्ययोः सम्यगपनयनादृते स्वमुक्तिलाभः स्वमोक्षाधिगमोऽपूर्णोऽसम्पन्नः। शिष्याद्बौद्धाज्ञानमात्रं यद्युच्छिद्येत तर्हि स पण्डितो मुक्त्यनुभववर्जित एव भवेद्यदि च शिष्यात्पौरुषाज्ञानमात्रमपनीयेत तदा स मुक्त आपाताद्देहस्य मोक्षानुभवाशेषास्वादरहितः खलु भवेत्सङ्क्षेपतो मृत्योः परं केवलं स पूर्णत्वं शक्नुयादनुभवितुमत एव च जीवन्मुक्त्यनुभवस्यार्थाय द्विगुणमज्ञानमीदृशं सम्यङ्निराकर्तव्यमसंशयः॥५५॥
Dvidhākārājñānasamucchedaṁ vinobhayayoravidyayoḥ samyagapanayanādṛte svamuktilābhaḥ svamokṣādhigamo’pūrṇo’sampannaḥ| Śiṣyādbauddhājñānamātraṁ yadyucchidyeta tarhi sa paṇḍito muktyanubhavavarjita eva bhavedyadi ca śiṣyātpauruṣājñānamātramapanīyeta tadā sa mukta āpātāddehasya mokṣānubhavāśeṣāsvādarahitaḥ khalu bhavetsaṅkṣepato mṛtyoḥ paraṁ kevalaṁ sa pūrṇatvaṁ śaknuyādanubhavitumata eva ca jīvanmuktyanubhavasyārthāya dviguṇamajñānamīdṛśaṁ samyaṅnirākartavyamasaṁśayaḥ||55||
Mindkét fajta (dvidhākāra) tudatlanság (ajñāna) teljes feloldódása (samucchedam) nélkül (vinā), azaz mind a két (típusú) tudatlanság (ubhayayoḥ avidyayoḥ) maradéktalan kiírtása (samyak apanayanāt) nélkül (ṛte), az egyén saját (sva… sva) Felszabadulásának vagy Megszabadulásának (mukti… mokṣa) elérése (lābhaḥ… adhigamaḥ) nem teljes vagy végrehajtott (apūrṇaḥ asampannaḥ). Ha (yadi) csupán (mātram) a bauddhājñāna (bauddha-ajñāna) oldódik fel (ucchidyeta) a tanítványban (śiṣyāt), akkor (tarhi) ő (saḥ) skolasztikus (paṇḍitaḥ) marad (bhavet) a Felszabadulás (mukti) tapasztalata (anubhava) nélkül (varjitaḥ eva), és (ca) ha (yadi) csupán (mātram) a pauruṣājñāna (pauruṣa-ajñāna) oldódik fel (apanīyeta) a tanítványban (śiṣyāt), akkor (tadā) ő (saḥ) bizonyosan egy felszabadult személlyé válik (khalu bhavet-muktaḥ), a Felszabadulás (mokṣa) tapasztalatának (anubhava) teljes (aśeṣa) élvezete (āsvāda) nélkül (rahitaḥ), amíg a teste (dehasya) el nem hull (āpātāt); röviden (saṅkṣepatas), ő (saḥ) csak (kevalam) akkor képes (śaknuyāt) tapasztalni (anubhavitum) a Teljességet (pūrṇatvam), miután (param) meghal (mṛtyoḥ); mindezek miatt (atas eva ca), az ilyen (īdṛśam) két típusú (dviguṇa) tudatlanságnak (ajñānam) kétségtelenül meg kell szűnnie (samyak nirākartavyam asaṁśayaḥ), hogy az élet közbeni Felszabadulás (jīvat-mukti) tapasztalata (anubhavasya) elérethessen (arthāya)||55||
Mindkét fajta tudatlanság teljes feloldódása nélkül, azaz mind a két (típusú) tudatlanság maradéktalan kiírtása nélkül, az egyén saját Felszabadulásának vagy Megszabadulásának elérése nem teljes vagy végrehajtott. Ha csupán a bauddhājñāna oldódik fel a tanítványban, akkor ő skolasztikus marad a Felszabadulás tapasztalata nélkül, és ha csupán a pauruṣājñāna oldódik fel a tanítványban, akkor ő bizonyosan egy felszabadult személlyé válik, a Felszabadulás tapasztalatának teljes élvezete nélkül, amíg a teste el nem hull; röviden, ő csak akkor képes tapasztalni a Teljességet, miután meghal; mindezek miatt, az ilyen két típusú tudatlanságnak kétségtelenül meg kell szűnnie, hogy az élet közbeni Felszabadulás tapasztalata elérethessen.
दीक्षा च शिवशास्त्राध्ययनं च तस्यानुग्रहप्रदानकृत्यं भवतो यतस्तस्य प्रसादं विना न केनापि तद्बृहत्कार्यं कर्तुं शक्यते॥५६॥
Dīkṣā ca śivaśāstrādhyayanaṁ ca tasyānugrahapradānakṛtyaṁ bhavato yatastasya prasādaṁ vinā na kenāpi tadbṛhatkāryaṁ kartuṁ śakyate||56||
Mind a beavatás (dīkṣā ca… ca), mind Śiva (śiva) Szövegeinek (śāstra) tanulmányozása (adhyayanam) az (bhavataḥ) Ő (tasya) Kegyelmének (anugraha-pradāna) aktusa (kṛtyam), mert (yatas) ezt a hatalmas feladatot (tad-bṛhat-kāryam) senki nem képes véghezvinni (na kena api… kartum śakyate), az Ő (tasya) áldása (prasādam) nélkül (vinā).
Mind a beavatás, mind Śiva Szövegeinek tanulmányozása az Ő Kegyelmének aktusa, mert ezt a hatalmas feladatot senki nem képes véghezvinni, az Ő áldása nélkül.
दीक्षा च शिवशास्त्राध्ययनं शिवसूत्रेण सार्धं भैरवागमं शिक्षणं च तस्यानुग्रहप्रदानकृत्यं स्वशक्तिपातो भवतो यतो यस्मात्तस्य प्रसादं विना तत्साहाय्यमन्तरेण न केनापि तद्बृहत्कार्यमीदृगसाधारणकर्तव्यं कर्तुं शक्यते। यदि परमशिवस्य त्वन्मुक्त्या न प्रयोजनं तर्हि त्वं दीक्षायै मानुषगुरुमुपगन्तुमपि तच्छस्तृआणि च स्पर्शितुमपि न शक्नोषि यदि तु त्वं दीक्षामाप्नोषि तच्छिवसूत्रमालिनीविजयोत्तरस्वच्छन्दाद्युत्कृष्ताद्वयशास्त्राणि चाधिगन्तुं शक्नोषि तदा त्वं खलु तेनानुमोदितोऽत्र च तावन्न विमतिः॥५६॥
Dīkṣā ca śivaśāstrādhyayanaṁ śivasūtreṇa sārdhaṁ bhairavāgamaṁ śikṣaṇaṁ ca tasyānugrahapradānakṛtyaṁ svaśaktipāto bhavato yato yasmāttasya prasādaṁ vinā tatsāhāyyamantareṇa na kenāpi tadbṛhatkāryamīdṛgasādhāraṇakartavyaṁ kartuṁ śakyate| Yadi paramaśivasya tvanmuktyā na prayojanaṁ tarhi tvaṁ dīkṣāyai mānuṣagurumupagantumapi tacchastṛāṇi ca sparśitumapi na śaknoṣi yadi tu tvaṁ dīkṣāmāpnoṣi tacchivasūtramālinīvijayottarasvacchandādyutkṛṣtādvayaśāstrāṇi cādhigantuṁ śaknoṣi tadā tvaṁ khalu tenānumodito’tra ca tāvanna vimatiḥ||56||
Mind a beavatás (dīkṣā ca… ca), mind Śiva (śiva) Szövegeinek (śāstra) tanulmányozása (adhyayanam) —azaz Bhairava által kinyilvánított szövegek (bhairava-āgamam) tanulmányozása (śikṣaṇam) a Śivasūtra-kkal (śiva-sūtreṇa) együtt (sārdham)— az (bhavataḥ) Ő (tasya) Kegyelem adományozó (anugraha-pradāna) aktusa (kṛtyam) —az Ő (sva) Erejének (śakti) alászállása (pātaḥ)—, mert (yatas yasmāt) ezt a hatalmas feladatot (tad-bṛhat-kāryam) —egy ilyen (īdṛk) gigantikus (asādhāraṇa) tettet (kartavyam)— senki nem képes véghezvinni (na kena api… kartum śakyate), az Ő (tasya) áldása (prasādam) nélkül (vinā), (más szavakkal,) az Ő (tad) segítsége (sāhāyyam) nélkül (antareṇa). Ha (yadi) Paramaśiva nem akarja (parama-śivasya… na prayojanam) a Felszabadulásodat (tvat-muktyā), akkor (tarhi) te (tvam) még csak (api) el sem (na śaknoṣi) jutsz az (upagantum) emberi Guru-ig (mānuṣa-gurum), hogy beavathasson (dīkṣāyai) vagy (ca) még csak (api) meg sem tudod érinteni (sparśitum) az Ő szövegeit (tad-śastṛāṇi); de (tu) ha (yadi) megkapod (tvam-āpnoṣi) a beavatást (dīkṣām) és (ca) képes vagy (śaknoṣi) tanulmányozni (adhigantum) az Ő (tad) fenséges (utkṛṣta) nem-duális (advaya) szövegeit (śāstrāṇi), (mint a) Śivasūtra-k, Mālinīvijayottaratantra, Svacchandatantra stb. (tad-śivasūtra-mālinīvijayottara-svacchanda-ādi), akkor (tadā) számodra bizonyosan megadatott az Ő engedélye (tvam khalu tena anumoditaḥ), és (ca) valójában (tāvat) nincs különbség a véleményekben (na vimatiḥ), ezzel kapcsolatosan (atra)||56||
Mind a beavatás, mind Śiva Szövegeinek tanulmányozása —azaz Bhairava által kinyilvánított szövegek tanulmányozása a Śivasūtra-kkal együtt— az Ő Kegyelem adományozó aktusa —az Ő Erejének alászállása—, mert ezt a hatalmas feladatot —egy ilyen gigantikus tettet— senki nem képes véghezvinni, az Ő áldása nélkül, (más szavakkal,) az Ő segítsége nélkül. Ha Paramaśiva nem akarja a Felszabadulásodat, akkor te még csak el sem jutsz az emberi Guru-ig, hogy beavathasson vagy még csak meg sem tudod érinteni az Ő szövegeit; de ha megkapod a beavatást és képes vagy tanulmányozni az Ő fenséges nem-duális szövegeit, (mint a) Śivasūtra-k, Mālinīvijayottaratantra, Svacchandatantra stb., akkor számodra bizonyosan megadatott az Ő engedélye, és valójában nincs különbség a véleményekben, ezzel kapcsolatosan.
मानुषगुरुः साक्षाच्छिव एव शास्त्रेषु पुनः शिवतुल्य इति स उक्तः स्थूलदेहसन्निधेः॥५७॥
Mānuṣaguruḥ sākṣācchiva eva śāstreṣu punaḥ śivatulya iti sa uktaḥ sthūladehasannidheḥ||57||
Az emberi Guru (mānuṣa-guruḥ) Śiva Maga (śivaḥ eva) személyesen (sākṣāt), de (punar) a szövegekben (śāstreṣu) ő (saḥ) úgy kerül említésre (uktaḥ), mint ‘aki olyan (tulyaḥ), mint Śiva (śiva… iti)‘, a fizikai test (sthūla-deha) jelenléte miatt (sannidheḥ).
Az emberi Guru Śiva Maga személyesen, de a szövegekben ő úgy kerül említésre, mint ‘aki olyan, mint Śiva’, a fizikai test jelenléte miatt.
मानुषगुरुरस्थिमांसादिमयशरीरयुतो गुरुः साक्षात्प्रत्यक्षं शिव एव स्वतन्त्रः परमेश्वर एव शास्त्रेषु तन्त्रेषु पुनः किन्तु शिवतुल्य इति स उक्त उदितः स्थूलदेहसन्निधेः। यद्यपि मानुषगुरोः स्वमहेश्वरैक्यसमुपलब्धिर्विद्यते तदपि स शिवतुल्य एवोच्यते तत्स्थूलशरीरस्य सन्निधानतः सङ्क्षेपेणैवैकतो मानुषगुरुः कास्थूलदेहं धारयत्यन्यतः परमशिवो निखिलेन सर्वपारिमित्येन वियुक्तो भवति मर्त्यं हीत्वा पुनर्मानुषगुरुः परमशिवेनाखिलैकत्वं लभते नियतम्॥५७॥
Mānuṣagururasthimāṁsādimayaśarīrayuto guruḥ sākṣātpratyakṣaṁ śiva eva svatantraḥ parameśvara eva śāstreṣu tantreṣu punaḥ kintu śivatulya iti sa ukta uditaḥ sthūladehasannidheḥ| Yadyapi mānuṣaguroḥ svamaheśvaraikyasamupalabdhirvidyate tadapi sa śivatulya evocyate tatsthūlaśarīrasya sannidhānataḥ saṅkṣepeṇaivaikato mānuṣaguruḥ kāsthūladehaṁ dhārayatyanyataḥ paramaśivo nikhilena sarvapārimityena viyukto bhavati martyaṁ hītvā punarmānuṣaguruḥ paramaśivenākhilaikatvaṁ labhate niyatam||57||
Az emberi Guru (mānuṣa-guruḥ) —a Guru (guruḥ), aki fel van ruházva (yutaḥ) testtel (śarīra), ami csontokból (asthi), húsból (māṁsa) stb. (ādi) áll (maya)—, Śiva Maga (śivaḥ eva) személyesen (sākṣāt) —a Szabad (svatantraḥ) Legmagasabb Úr Maga (parama-īśvaraḥ eva) személyesen (pratyakṣam)—, de (punar kintu) a szövegekben (śāstreṣu) —azaz a Tantra-kban (tantreṣu)— ő (saḥ) úgy kerül említésre (uktaḥ uditaḥ), mint ‘aki olyan (tulyaḥ), mint Śiva (śiva… iti)‘, a fizikai test (sthūla-deha) jelenléte miatt (sannidheḥ). Bár (yadi api) az emberi Guru esetében (mānuṣa-guroḥ), jelen van (vidyate) a teljes realizáció (samupalabdhiḥ) az ő (sva) Nagy Úrral (mahā-īśvara) való egységéről (aikya), ennek ellenére (tad api), ő (saḥ) úgymond (ucyate), csak olyan (tulyaḥ), mint Śiva (śiva… eva), a durva testének (tad-sthūla-śarīrasya) jelenléte miatt (sannidhānataḥ); röviden (saṅkṣepeṇa eva), egyrészt (ekataḥ) az emberi Guru (mānuṣa-guruḥ) megtart (dhārayati) egy lényegtelen fizikai testet (kā-sthūla-deham), és másrészt (anyataḥ) Paramaśiva (parama-śivaḥ) teljesen (nikhilena) híján (viyuktaḥ) van (bhavati) bárminemű korlátozásnak (sarva-pārimityena); mindenesetre (punar), miután eldobta (hītvā) halandó testét (martyam), az emberi Guru (mānuṣa-guruḥ) kétségtelenül (niyatam) eléri (labhate) a teljes (akhila) egységet (ekatvam) Paramaśiva-val (parama-śivena)||57||
Az emberi Guru —a Guru, aki fel van ruházva testtel, ami csontokból, húsból stb. áll—, Śiva Maga személyesen —a Szabad Legmagasabb Úr Maga személyesen—, de a szövegekben —azaz a Tantra-kban— ő úgy kerül említésre, mint ‘aki olyan, mint Śiva’, a fizikai test jelenléte miatt. Bár az emberi Guru esetében, jelen van a teljes realizáció az ő Nagy Úrral való egységéről, ennek ellenére, ő úgymond, csak olyan, mint Śiva, a durva testének jelenléte miatt; röviden, egyrészt az emberi Guru megtart egy lényegtelen fizikai testet, és másrészt Paramaśiva teljesen híján van bárminemű korlátozásnak; mindenesetre, miután eldobta halandó testét, az emberi Guru kétségtelenül eléri a teljes egységet Paramaśiva-val.
परभैरवयोगे गुर्वाज्ञानुवर्तनं सिद्धिकारि॥५८॥
Parabhairavayoge gurvājñānuvartanaṁ siddhikāri||58||
A Guru parancsának (guru-ājñā) való engedelmesség (anuvartanam) a siker kulcsa (siddhi-kāri) a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge).
A Guru parancsának való engedelmesség a siker kulcsa a Parabhairavayoga-ban.
परभैरवयोगे गुर्वाज्ञानुवर्तनं सिद्धिकार्यर्थाद्गुर्वादेशानुरोधः सिद्धिप्रदायी। यतो मानुषगुरुः परमेशमूर्तिरस्ति ततस्तत्परमेशस्वात्मैक्यख्यात्यात्मकमुक्तिसम्पत्त्यर्थे तद्विशिष्टनिगूढनिदेशा यथावचनं कर्तव्या यदि किन्तु दक्षिणमिति मानुषगुरुणोक्तम् वामं च शिष्यो गतो यदि वा वाममिति तेनोक्तं दक्षिणं च शिष्यो गतस्तर्हि स्वं दुःखसङ्कुलसंसारावस्थानं निःसन्देहं दीर्घीकरोतीद्रिशो मूढशिष्यः॥५८॥
Parabhairavayoge gurvājñānuvartanaṁ siddhikāryarthādgurvādeśānurodhaḥ siddhipradāyī| Yato mānuṣaguruḥ parameśamūrtirasti tatastatparameśasvātmaikyakhyātyātmakamuktisampattyarthe tadviśiṣṭanigūḍhanideśā yathāvacanaṁ kartavyā yadi kintu dakṣiṇamiti mānuṣaguruṇoktam vāmaṁ ca śiṣyo gato yadi vā vāmamiti tenoktaṁ dakṣiṇaṁ ca śiṣyo gatastarhi svaṁ duḥkhasaṅkulasaṁsārāvasthānaṁ niḥsandehaṁ dīrghīkarotīdriśo mūḍhaśiṣyaḥ||58||
A Guru parancsainak (guru-ājñā) való engedelmesség (anuvartanam) a siker kulcsa (siddhi-kāri) —azaz (arthāt) engedelmesség (anurodhaḥ) a Guru parancsainak (guru-ādeśa) az, ami adományozza (pradāyī) a sikert (siddhi)— a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge). Mert (yatas) az emberi Guru (mānuṣa-guruḥ) a (asti) Legfőbb Mester (parama-īśa) megszemélyesítése (mūrtiḥ), ezért (tatas) az ő (tad) speciális, misztikus parancsainak (viśiṣṭa-nigūḍha-nideśāḥ) muszáj engedelmeskedni (kartavyāḥ) az utolsó hangig (yathā-vacanam), a (arthe) Felszabadulás (mukti) eléréséért (sampatti), ami az egyén saját (sva-ātma), a (tad) Legfőbb Mesterrel (parama-īśa) való egységének (aikya) realizációjából (khyāti) áll (ātmaka); de (kintu) ha (yadi) az emberi Guru azt mondja (mānuṣa-guruṇā uktam) ‘Jobbra’ (dakṣiṇam iti) és (ca) a tanítvány (śiṣyaḥ) balra (vāmam) megy (gataḥ), vagy (vā) ha (yadi) azt mondja (tena uktam) ‘Balra’ (vāmam iti) és (ca) a tanítvány (śiṣyaḥ) jobbra (dakṣiṇam) megy (gataḥ), akkor (tarhi) egy ilyen (īdriśaḥ) ostoba (mūḍha) tanítvány (śiṣyaḥ) kétségtelenül meghosszabbítja (niḥsandeham dīrghī-karoti) saját (svam) állapotát (avasthānam) az Újjászülető létezésben (saṁsāra), mit kitölt (saṅkula) a szenvedés (duḥkha)||58||
A Guru parancsainak való engedelmesség a siker kulcsa —azaz engedelmesség a Guru parancsainak az, ami adományozza a sikert— a Parabhairavayoga-ban. Mert az emberi Guru a Legfőbb Mester megszemélyesítése, ezért az ő speciális, misztikus parancsainak muszáj engedelmeskedni az utolsó hangig, a Felszabadulás eléréséért, ami az egyén saját, a Legfőbb Mesterrel való egységének realizációjából áll; de ha az emberi Guru azt mondja ‘Jobbra’ és a tanítvány balra megy, vagy ha azt mondja ‘Balra’ és a tanítvány jobbra megy, akkor egy ilyen ostoba tanítvány kétségtelenül meghosszabbítja saját állapotát az Újjászülető létezésben, mit kitölt a szenvedés.
परभैरवयोगे गुरोरात्मनि विलीनस्वात्मत्वरूपस्तद्यथा गुरुणैकत्वसमासादनात्मकः शिष्यार्थः॥५९॥
Parabhairavayoge gurorātmani vilīnasvātmatvarūpastadyathā guruṇaikatvasamāsādanātmakaḥ śiṣyārthaḥ||59||
A Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge) a tanítvány (śiṣya) célja (arthaḥ) abban áll (rūpaḥ), hogy énjét elmerítse (vilīna-sva-ātmatva) a Guru (guroḥ) Énjében (ātmani), azaz (tad yathā) abban áll (ātmakaḥ), hogy váljon eggyé (ekatva-samāsādana) a Guru-val (guruṇā).
A Parabhairavayoga-ban a tanítvány célja abban áll, hogy énjét elmerítse a Guru Énjében, azaz abban áll, hogy váljon eggyé a Guru-val.
परभैरवयोगे गुरोरात्मनि विलीनस्वात्मत्वरूपः परमेशमूर्तेरात्मनि मग्नस्वात्मत्वमयस्तद्यथा गुरुणैकत्वसमासादनात्मकः परमशिवमूर्तिनैक्यधिगममयः शिष्यार्थश्छात्रान्तस्थानम्। यतो मानुषगुरुर्भवति परमेशमूर्तिस्ततोऽत्र योगे यत्परमाद्वयप्रकाशोऽहमिति निःशेषसाक्षात्कारो न चैव यत्सङ्कुचितजनोऽहमिति यथापूर्वं सम्यग्बन्धे शिष्यार्थः समासत उक्तमीदृगन्तस्थानं मानुषगुर्वात्मत्वेन भासमाने परमशिवे तादात्म्याशेषाप्तिरस्ति यथास्फुटं च मानुषगुरोरात्मा न भवति तन्मर्त्यं सततं रोगमरणशीलमपि तु सर्वस्याक्षयेश्वर एव॥५९॥
Parabhairavayoge gurorātmani vilīnasvātmatvarūpaḥ parameśamūrterātmani magnasvātmatvamayastadyathā guruṇaikatvasamāsādanātmakaḥ paramaśivamūrtinaikyadhigamamayaḥ śiṣyārthaśchātrāntasthānam| Yato mānuṣagururbhavati parameśamūrtistato’tra yoge yatparamādvayaprakāśo’hamiti niḥśeṣasākṣātkāro na caiva yatsaṅkucitajano’hamiti yathāpūrvaṁ samyagbandhe śiṣyārthaḥ samāsata uktamīdṛgantasthānaṁ mānuṣagurvātmatvena bhāsamāne paramaśive tādātmyāśeṣāptirasti yathāsphuṭaṁ ca mānuṣagurorātmā na bhavati tanmartyaṁ satataṁ rogamaraṇaśīlamapi tu sarvasyākṣayeśvara eva||59||
A Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge) a tanítvány (śiṣya… chātra) célja –végcélja– (arthaḥ… antasthānam) abból áll (rūpaḥ), hogy énjét elmerítse (vilīna-sva-ātmatva) a Guru (guroḥ) Énjében (ātmani), —azaz abból áll (mayaḥ), hogy elmerítse Énjét (magna-sva-ātmatva) a Legfőbb Mester (parama-īśa) megszemélyesített (mūrteḥ) Énjében (ātmani)—, azaz (tad yathā) abból áll (ātmakaḥ), hogy eggyé váljon (ekatva-samāsādana) a Guru-val (guruṇā), (vagy más szavakkal,) abból áll (mayaḥ), hogy eléressen (adhigama) az egység (aikya) Paramaśiva (parama-śiva) személyes formájával (mūrtinā). Mivel (yatas) az emberi Guru (mānuṣa-guruḥ) a (bhavati) megszemélyesítése (mūrtiḥ) a Legfőbb Mesternek (parama-īśa), következésképpen (tatas) ebben a Yoga-ban (atra yoge) a teljes realizáció (niḥśeṣa-sākṣātkāraḥ) az (yad) ‘Én (vagyok) (aham) a Fénye (prakāśaḥ) a legfőbb (parama) nem-dualitásnak (advaya… iti)‘, és nem (na ca eva) az (yad), hogy ‘Én (vagyok) (aham) a korlátolt (saṅkucita) személy (janaḥ… iti)‘, mint korábban (yathā-pūrvam), teljes kötöttségben (samyak-bandhe), (alkotja) a tanítvány (śiṣya) célját (arthaḥ); összességében (samāsatas uktam) egy ilyen vég –cél– (īdṛk-antasthānam) (nem más, mint) a (asti) teljes (aśeṣa) elérése (āptiḥ) a Paramaśiva-val való (parama-śive) önazonosításnak (tādātmya), Aki úgy jelenik meg (bhāsamāne), mint az emberi Guru (mānuṣa-guru) Énje (ātmatvena); és (ca) természetesen (yathāsphuṭam) az emberi Guru (mānuṣa-guroḥ) Énje (ātmā) nem (na) a (bhavati) halandó test (tad-martyam), ami szüntelen betegségnek és halálnak van kitéve (satatam roga-maraṇa-śīlam), hanem (api tu) valójában (eva) a halhatatlan Ura (akṣaya-īśvaraḥ) mindenkinek (sarvasya)||59||
A Parabhairavayoga-ban a tanítvány célja –végcélja– abból áll, hogy énjét elmerítse a Guru Énjében, —azaz abból áll, hogy elmerítse Énjét a Legfőbb Mester megszemélyesített Énjében—, azaz abból áll, hogy eggyé váljon a Guru-val, (vagy más szavakkal,) abból áll, hogy eléressen az egység Paramaśiva személyes formájával. Mivel az emberi Guru a megszemélyesítése a Legfőbb Mesternek, következésképpen ebben a Yoga-ban a teljes realizáció az ‘Én (vagyok) a Fénye a legfőbb nem-dualitásnak’, és nem az, hogy ‘Én (vagyok) a korlátolt személy’, mint korábban, teljes kötöttségben, (alkotja) a tanítvány célját; összességében egy ilyen vég –cél– (nem más, mint) a teljes elérése a Paramaśiva-val való önazonosításnak, Aki úgy jelenik meg, mint az emberi Guru Énje; és természetesen az emberi Guru Énje nem a halandó test, ami szüntelen betegségnek és halálnak van kitéve, hanem valójában a halhatatlan Ura mindenkinek.
यत्तस्य सङ्कोचस्वीकारात्प्रादुर्भूतं तत् सकलाज्ञानतिमिरं परमशिवात्मगुरुणास्य संयोगस्य प्रभोच्छिनत्ति॥६०॥
Yattasya saṅkocasvīkārātprādurbhūtaṁ tat sakalājñānatimiraṁ paramaśivātmaguruṇāsya saṁyogasya prabhocchinatti||60||
A Guru-val, Paramaśiva-val (parama-śiva-ātma-guruṇā) való egyesülés (asya saṁyogasya) Fénye (prabhā), feloldja (ucchinatti) a tudatlanság minden sötétségét (tad sakala-ajñāna-timiram), ami (yad) megjelent (prādurbhūtam), a korlátozás (saṅkoca) elfogadása miatt (tasya… svīkārāt).
A Guru-val, Paramaśiva-val való egyesülés Fénye, feloldja a tudatlanság minden sötétségét, ami megjelent, a korlátozás elfogadása miatt.
यत्तस्य सङ्कोचस्वीकारात्प्रादुर्भूतं पारिमित्यप्रतिग्रहादाविर्भूतं तत् सकलाज्ञानतिमिरं सर्वाविद्यातमः परमशिवात्मगुरुणा परमेशमूर्तिनास्य संयोगस्य युक्त्याः प्रभा ज्योतिरुच्छिनत्त्यपाकरोति। यत्परमेश्वरानन्दमयविलासं तत्तिमिरं सर्वं सङ्कोचाभिधानं शिष्ये सद्यो विभिन्नं स्वयम्प्रकाशपरमशिवैकत्वसम्पूर्णख्यातियोगादीदृशकस्वस्वभावोपलब्धिसामर्थ्याच्च सर्वविश्वं भासते केवलं स्वकरत्वेन न तु चिद्धीनवस्तुत्वेन॥६०॥
Yattasya saṅkocasvīkārātprādurbhūtaṁ pārimityapratigrahādāvirbhūtaṁ tat sakalājñānatimiraṁ sarvāvidyātamaḥ paramaśivātmaguruṇā parameśamūrtināsya saṁyogasya yuktyāḥ prabhā jyotirucchinattyapākaroti| Yatparameśvarānandamayavilāsaṁ tattimiraṁ sarvaṁ saṅkocābhidhānaṁ śiṣye sadyo vibhinnaṁ svayamprakāśaparamaśivaikatvasampūrṇakhyātiyogādīdṛśakasvasvabhāvopalabdhisāmarthyācca sarvaviśvaṁ bhāsate kevalaṁ svakaratvena na tu ciddhīnavastutvena||60||
A Guru-val, Paramaśiva-val (parama-śiva-ātma-guruṇā) —a Legfőbb Mester (parama-īśa) megszemélyesülésével (mūrtinā)— való egyesülés (asya saṁyogasya yuktyāḥ) Fénye (prabhā jyotis), feloldja vagy megszűnteti (ucchinatti apākaroti) a tudatlanság minden sötétségét (tad sakala-ajñāna-timiram sarva-avidyā-tamas), ami (yad) megjelent (prādurbhūtam), a korlátozás (saṅkoca) elfogadása miatt (tasya… svīkārāt), azaz ami megnyilvánult (āvirbhūtam), (amikor) Ő elfogadta (tasya… pratigrahāt) a limitációt (pārimitya). Minden (sarvam) sötétség (tad timiram), mely úgy ismert, mint (abhidhānam) korlát (saṅkoca), ami (yad) a Legfőbb Úr (parama-īśvara) gyönyörteli (ānanda-maya) Játéka (vilāsam), azonnal szertefoszlik (sadyas vibhinnam) a tanítványban (śiṣye), az önmagától ragyogó Paramaśiva-val való (svayam-prakāśa-parama-śiva) egység (ekatva) teljes (sampūrṇa) realizációja (khyāti) útján (yogāt); és (ca) saját esszenciális természete –a tanítvány esszenciális természete– (sva-sva-bhāva) ilyen fajta (īdṛśaka) realizációjának (upalabdhi) következményeképpen (sāmarthyāt), az egész univerzum (sarva-viśvam) csupán (kevalam) az ő saját ragyogó Fényeként (sva-karatvena) jelenik meg (bhāsate) és nem (na tu) a Tudatosságtól (cit) híján lévő (hīna) valóságként (vastutvena)||60||
A Guru-val, Paramaśiva-val —a Legfőbb Mester megszemélyesülésével— való egyesülés Fénye, feloldja vagy megszűnteti a tudatlanság minden sötétségét, ami megjelent, a korlátozás elfogadása miatt, azaz ami megnyilvánult, (amikor) Ő elfogadta a limitációt. Minden sötétség, mely úgy ismert, mint korlát, ami a Legfőbb Úr gyönyörteli Játéka, azonnal szertefoszlik a tanítványban, az önmagától ragyogó Paramaśiva-val való egység teljes realizációja útján; és saját esszenciális természete –a tanítvány esszenciális természete– ilyen fajta realizációjának következményeképpen, az egész univerzum csupán az ő saját ragyogó Fényeként jelenik meg és nem a Tudatosságtól híján lévő valóságként.
भूयश्चाप्ययं संयोगस्तदनुग्रहेण संसिद्धः॥६१॥
Bhūyaścāpyayaṁ saṁyogastadanugraheṇa saṁsiddhaḥ||61||
Még egyszer (bhūyas ca api): ez (ayam) az egyesülés (saṁyogaḥ) az Ő Kegyelme által (tad-anugraheṇa) történik meg kizárólag (saṁsiddhaḥ).
Még egyszer: ez az egyesülés az Ő Kegyelme által történik meg kizárólag.
भूयश्चापि पुनरप्ययं संयोगो युक्तिस्तदनुग्रहेण परमशिवप्रसादतः संसिद्धः संपूर्णः। परभैरवयोगे सर्वव्यापकपरमशिवानुग्रहः सर्वदृष्ट्यादितोऽन्तं च सर्वथावश्यकोऽस्ति यतस्तं विना सर्वजनस्य यस्मिंश्च विद्यन्ते दारुणपीडाणां सर्वप्रकारा अस्माच्छरीराच्छरीरान्तरमस्माद्विकल्पाद्विकल्पान्तरमित्यादि निरवधिसंसारे बन्धने जीवितं निश्चितम्॥६१॥
Bhūyaścāpi punarapyayaṁ saṁyogo yuktistadanugraheṇa paramaśivaprasādataḥ saṁsiddhaḥ saṁpūrṇaḥ| Parabhairavayoge sarvavyāpakaparamaśivānugrahaḥ sarvadṛṣṭyādito’ntaṁ ca sarvathāvaśyako’sti yatastaṁ vinā sarvajanasya yasmiṁśca vidyante dāruṇapīḍāṇāṁ sarvaprakārā asmāccharīrāccharīrāntaramasmādvikalpādvikalpāntaramityādi niravadhisaṁsāre bandhane jīvitaṁ niścitam||61||
Még egyszer –azaz újra– (bhūyas ca api punar api): ez (ayam) az egyesülés (saṁyogaḥ yuktiḥ) az Ő Kegyelme (tad-anugraheṇa) által —Paramaśiva (parama-śiva) Áldása (prasādataḥ) által— történik meg kizárólag (saṁsiddhaḥ saṁpūrṇaḥ). A Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge), a mindent átható (sarva-vyāpaka) Kegyelme (anugrahaḥ) Paramaśiva-nak (parama-śiva), abszolút (sarvathā) nélkülözhetetlen (āvaśyakaḥ-asti), mindenféle nézőpontból (sarva-dṛṣṭyā) és (ca) az elejétől (āditas) a végéig (antam), mert (yatas) Nélküle (tam-vinā) egy kötött (bandhane) életre van ítélve mindenki (sarvajanasya… jīvitam niścitam), azaz ebből a testből (asmāt śarīrāt) egy másik testbe (śarīra-antaram), ebből a mentális fluktuációból (asmāt vikalpāt) egy másik mentális fluktuációba (vikalpa-antaram), való véget nem érő Újjászületésben (niravadhi-saṁsāre), és (ca) így tovább (iti-ādi), és ami (yasmin) tele van (vidyante) mindenféle (sarva-prakārāḥ) rettenetes szenvedéssel (dāruṇa-pīḍāṇām)||61||
Még egyszer –azaz újra–: ez az egyesülés az Ő Kegyelme által —Paramaśiva Áldása által— történik meg kizárólag. A Parabhairavayoga-ban, a mindent átható Kegyelme Paramaśiva-nak, abszolút nélkülözhetetlen, mindenféle nézőpontból és az elejétől a végéig, mert Nélküle egy kötött életre van ítélve mindenki, azaz ebből a testből egy másik testbe, ebből a mentális fluktuációból egy másik mentális fluktuációba, való véget nem érő Újjászületésben, és így tovább, és ami tele van mindenféle rettenetes szenvedéssel.
यो बौद्धपौरुषाज्ञानयोरामिषतां यातो नरः स स्वगुरोरात्मनि विलीनस्वशिष्यात्मत्वरूपकार्यस्य सम्पादनेऽसमर्थवन्मन्यते॥६२॥
Yo bauddhapauruṣājñānayorāmiṣatāṁ yāto naraḥ sa svagurorātmani vilīnasvaśiṣyātmatvarūpakāryasya sampādane’samarthavanmanyate||62||
A korlátolt individuum (naraḥ), aki (yaḥ) áldozatául esett (āmiṣatām yātaḥ) a bauddhājñāna-nak és pauruṣājñāna-nak (bauddha-pauruṣa-ajñānayoḥ), úgy tekinthető (saḥ… manyate), mint ‘asamartha’ –tehetetlen– (asamartha-vat), azzal a feladattal (kāryasya) kapcsolatosan (sampādane), ami a ‘tanítványi’ énjének elmerítése (vilīna-sva-śiṣya-ātmatva-rūpa) a Guru-jának (sva-guroḥ) Énjében (ātmani).
A korlátolt individuum, aki áldozatául esett a bauddhājñāna-nak és pauruṣājñāna-nak, úgy tekinthető, mint ‘asamartha’ (tehetetlen), azzal a feladattal kapcsolatosan, ami a ‘tanítványi’ énjének elmerítése a Guru-jának Énjében.
यो बौद्धपौरुषाज्ञानयोर्बुद्ध्यात्मविषयाविद्ययोरामिषतां यातो गतो नरोऽणुः स स्वगुरोरात्मनि परमेशमूर्तेरात्मनि विलीनस्वशिष्यात्मत्वरूपकार्यस्य मग्नस्वछात्रात्मत्वमयकर्तव्यस्य सम्पादने समापनेऽसमर्थवदक्षमवन्मन्यते सम्भाव्यते। यच्छिष्यो नरः स्वयमेवात्मोपलब्धिलभाय समर्थ इव शक्तजन इव न मन्यते यतो यद्येवं तर्हि स गुरुर्न च छात्रः स्यादित्येतत्खलु त्रिकमूलके परभैरवयोगे विशिष्टलक्षणमित्थं यन्मूढप्रजामत्यनुरूपं सकृद्दृष्तिपातेनातिसुखाभासं तदतिदुर्घटकार्यं साधनापेक्षया सोऽशेषेण परमशिवानुग्रहतन्त्रो गुरुप्रसादाधीनोऽवश्यं भवेत्॥६२॥
Yo bauddhapauruṣājñānayorbuddhyātmaviṣayāvidyayorāmiṣatāṁ yāto gato naro’ṇuḥ sa svagurorātmani parameśamūrterātmani vilīnasvaśiṣyātmatvarūpakāryasya magnasvachātrātmatvamayakartavyasya sampādane samāpane’samarthavadakṣamavanmanyate sambhāvyate| Yacchiṣyo naraḥ svayamevātmopalabdhilabhāya samartha iva śaktajana iva na manyate yato yadyevaṁ tarhi sa gururna ca chātraḥ syādityetatkhalu trikamūlake parabhairavayoge viśiṣṭalakṣaṇamitthaṁ yanmūḍhaprajāmatyanurūpaṁ sakṛddṛṣtipātenātisukhābhāsaṁ tadatidurghaṭakāryaṁ sādhanāpekṣayā so’śeṣeṇa paramaśivānugrahatantro guruprasādādhīno’vaśyaṁ bhavet||62||
A korlátolt individuum (naraḥ aṇuḥ), aki (yaḥ) áldozatául esett (āmiṣatām yātaḥ gataḥ) a bauddhājñāna-nak és pauruṣājñāna-nak (bauddha-pauruṣa-ajñānayoḥ) —a két fajta tudatlanságnak (avidyayoḥ), mely az intellektushoz (buddhi) és az Énhez (ātma) kapcsolódik (viṣaya)—, úgy tekinthető (saḥ… manyate sambhāvyate), mint ‘asamartha’ –tehetetlen– (asamartha-vat), —cselekvőképtelen (akṣama-vat)— annak a feladatnak (kāryasya) a teljesítésével kapcsolatosan (sampādane), ami a ‘tanítványi’ énjének elmerítése (vilīna-sva-śiṣya-ātmatva-rūpa) a Guru-jának (sva-guroḥ) Énjében (ātmani) —vagyis azzal kapcsolatosan, hogy véghezvigye (samāpane) a feladatot (kartavyasya), (melyben) elmeríti ‘tanítványi’ énjét (magna-sva-chātra-ātmatva-maya) a Legfőbb Mester (parama-īśa) megszemélyesítőjének (mūrteḥ) Énjében (ātmani)—. Ez (etad) valójában (khalu) egy speciális jellemzője (viśiṣṭa-lakṣaṇam) a Trika-alapú Parabhairavayoga-nak (trika-mūlake parabhairavayoge), hogy (yad) a ‘tanítvány (śiṣyaḥ) (vagy) korlátolt individuum (naraḥ) nem tekinthető (na manyate-iva… iva) hatóképes személynek (śakta-janaḥ) (vagy) samartha-nak (samarthaḥ), mert (yatas) ha (yadi) az volna (evam), akkor (tarhi) ő (saḥ) lenne (syāt) a Guru (guruḥ) és (nem pedig) (na ca) a tanítvány (chātraḥ… iti)‘; Így (ittham), ő (saḥ) valójában (avaśyam-bhavet) teljes (aśeṣeṇa) mértékben Paramaśiva Kegyelmétől (parama-śiva-anugraha) függ (tantraḥ) —azaz kiszolgáltatott (adhīnaḥ) a Guru (guru) Áldásának (prasāda)—, a (tad) nagyon bonyolult (ati-durghaṭa) feladat (kāryam) kivitelezésével (sādhana) kapcsolatosan (apekṣayā), ami (yad) első ránézésére (sakṛt-dṛṣti-pātena) rendkívül könnyűnek tűnik (ati-sukha-ābhāsam) a zavart emberek (mūḍha-prajā) véleménye szerint (mati-anurūpam)||62||
A korlátolt individuum, aki áldozatául esett a bauddhājñāna-nak és pauruṣājñāna-nak —a két fajta tudatlanságnak, mely az intellektushoz és az Énhez kapcsolódik—, úgy tekinthető, mint ‘asamartha’ –tehetetlen–, —cselekvőképtelen— annak a feladatnak a teljesítésével kapcsolatosan, ami a ‘tanítványi’ énjének elmerítése a Guru-jának Énjében —vagyis azzal kapcsolatosan, hogy véghezvigye a feladatot, (melyben) elmeríti ‘tanítványi’ énjét a Legfőbb Mester megszemélyesítőjének Énjében—. Ez valójában egy speciális jellemzője a Trika-alapú Parabhairavayoga-nak, hogy a ‘tanítvány (vagy) korlátolt individuum nem tekinthető hatóképes személynek (vagy) samartha-nak, mert ha az volna, akkor ő lenne a Guru és (nem pedig) a tanítvány’; Így, ő valójában teljes mértékben Paramaśiva Kegyelmétől függ —azaz kiszolgáltatott a Guru Áldásának—, a nagyon bonyolult feladat kivitelezésével kapcsolatosan, ami első ránézésére rendkívül könnyűnek tűnik a zavart emberek véleménye szerint.
Olvasás folytatása A HARMADIK RÉSZ