Most gondolatok egy gyűjteménye következik, amelyekbe nagyon valószínű a legtöbb törekvő belefut előbb vagy utóbb.
A gondolatok olyanok, mint az üzemanyag az intellektus számára. Az üzemanyag minőségének megfelelően az intellektus nagyon jól vagy nagyon gyengén teljesít. A legtöbb gondolat a Legmagasabb Valóságról és az univerzumról, sajnos hibás, de néha az emberek még magasabbra teszik a lécet újabb hibákkal.
(1) Bizonyosan mindenki ismeri a jelenleg uralkodó teóriát az univerzum eredetéről az Ősrobbanáson keresztül.
Ezen teória szerint, az univerzum körülbelül 14 milliárd éves. Először rendkívül forró és sűrű állapotban volt, ami “valahogyan” felrobbant. A teória nem magyarázza meg ennek a robbanásnak az okát vagy ki/mi volt ott mielőtt ez történt. A robbanás után az univerzum elkezdett tágulni és lehűlni. A tágulás folyamata napjainkig folytatódik, természetesen. Ezen tágulás közben a megfelelő atomok kialakultak, amelyek az alapjai az anyag kifejlődésének.
Az első létrejött elem a hidrogén volt; utána a hidrogén felhők csillagokká formálódtak. Ezek a csillagok a megfelelő szupernóvákkal (a csillag egy fajtája ami felrobban) létrehozták a több nehezebb elemet. A gravitáció kritikus szerepet játszott egy ponttól fogva, lehetővé tette a csillagok galaxisokká formálódását, stb. nagyon bonyolult folyamatokon keresztül és így tovább. Ez az “gyakorlatilag” amit egy ilyen teória állít. Erre a teóriára a tudósok még több teóriát építettek, hogy elmagyarázzák a naprendszer létrejöttét, amit körülbelül 4.5 milliárd évesnek gondolnak. Ismét, a tudósok mindezt az anyag hatalmas tömegeivel magyarázzák, azaz összeomlással és a nap megformálásával. A fennmaradó anyagból létrejöttek a bolygók, aszteroidák, holdak, stb.
Számos teória írja ezt le, de mindben van egy közös pont: “Minden az anyaggal kapcsolatos, ezt vagy azt teszi”. És miután évmilliókon keresztül az anyag ezt vagy azt csinálja, az Élet végül megjelenik ezen a bolygón. Ez az amit a tudósok feltételeznek most, és láthatod ezeket a teóriákat a Neten, a Tévében és így tovább.
Ha egy törekvő azt hiszi, hogy el fogja érni a Végső Felszabadulást, azaz egy tényleges érzékelését a Legmagasabb Valóságnak, mindezeken a jelenlegi tudományos teóriákon keresztül, sajnos téved. Ez nem fog megtörténni. Ezek a teóriák az emberi intellektusból emelkedtek fel, és nem az isteniből. A modern tudomány jól bánik a materiális folyamatokkal, de eltéveszti a célt egy millió kilométerrel, amikor nem-materiális folyamatokról van szó. A legfőbb probléma mindezekkel a teóriákkal az, hogy csak egy kis részét magyarázzák az okozatnak (a térrel és idővel társított anyagi univerzum), az Okot pedig nem magyarázzák el. Az Ok általában gyerekes módon van felvázolva, mint: “Az univerzum a semmiből jött (vagyis az abszolút semmiből)”. De ez abszolút nonszensz, mert az “abszolút semmi” sohasem bizonyítható, ahogy már elmagyaráztam az előző bejegyzésemben. Ha az “abszolút semmi” kérdése felmerül, az önmagába foglalja azt, hogy “valaki” gondolt rá, azaz érzékelte mentálisan. Tehát ez a “semmi” nem abszolút, annak a valakinek a jelenléte miatt aki gondolt rá. Az abszolút semmi és az abszolút üresség szinonimák. Minderről már bebizonyították hogy téves, sok évszázaddal ezelőtt Kashmir nagy bölcsei. Az abszolút semmi sohasem bizonyítható, mert ha az “abszolút semmi” témája felmerül, önmagába foglalja az “abszolút üresség”-ként való nem létezését, köszönhetően annak a valakinek a jelenléte miatt, aki ezt állítja. Az abszolút semmire sohasem szabadna gondolni, azaz sohasem szabadna azt érzékelni, annak érdekében, hogy az “valódi” abszolút semmi legyen. Például, Ha valaki gondol rá (pl. egy tudós), az nem “abszolút” semmi, mert jelen van a gondolkozó (a tudós). Ez elég tiszta, ugye?
Az “abszolút semmi” témája annyira ostoba, hogy meglehetősen nagy vicc az, hogy vannak tudósok akik azt állítják minden a “semmiből” jött, és utána bemutatják a “komoly” következtetéseiket és a “bonyolult” szabályokat az univerzum kitágulásáról az Ősrobbanás után. Hogyan csinálod meg mindezt az okozat tekintetében aminek az Oka a semmi? Ez abszolút nonszensz. Néhányuk az olvasmányaim szerint, úgy tűnik kijavította ezt a nyilvánvaló hülyeséget ilyen módon: “Mi nem ismerjük az Okot”. Ez jobb mint csupán azt mondani “semmi”, mert az illető nem tudja mi az. Egyébként, ha nem ismerik az Okot, mi haszna analizálni az “okozatot” (az univerzumot)? Miért? Mert a következtetések hibákat fognak tartalmazni vagy így vagy úgy, és új problémák merülnek fel az univerzumról, mivel jelen van az elsődleges tudatlanság az Eredetéről. A szavaim nem csupán megsemmisítő kritika, hanem most bemutatok egy megoldást, azaz egy új módját az univerzumról való gondolkodásnak. A gondolkozó intellektusa hibás következtetésekre fog jutni, ha a gondolatok a kezdetektől fogva helytelenek:
A modern tudósok által tanulmányozott univerzum a Trika állítása szerinti univerzális manifesztáció 13. kategóriából árad ki (Prakṛti vagy Nem-megkülönböztetett anyag). Tömören elmagyaráztam ezeket a kategóriákat a Teremtés Folyamatáról szóló bejegyzésemben. Kérlek tartsd nyitva a listát a kategóriákkal, hogy megértsd amit mostantól fogok mondani.
Valójában, az egész Ősrobbanás teória csak a fizikai részét magyarázza (kategóriák 32-től 36-ig) a materiális univerzumnak, ami a 13. kategóriából árad ki. A további kategóriák, az intellektustól (14.) le az öt finom elemig szintén materiálisak, de sohasem témája semmiféle “Ősrobbanásnak”. Nincs intellektus, egó, elme, érzékelős erői, cselekvés erői, és finom elemek, amelyek az Ősrobbanáson keresztül jöttek létre néhány millió évvel ezelőtt, és így tovább. Nem történik ilyen. Érzékelted azt, hogy az elméd ilyen módon jelent meg? NEM. Az elme egyszerűen “megjelent” természetesen, és minden nap újra megjelenik az erőfeszítésed nélkül. Mindennek a tetejébe, a 13. kategória felett (Nem-megkülönböztetett anyag) az univerzum nem materiális. Például: a 12. kategória az individuális én, egyáltalán NEM materiális. És az idő és tér érzete (10. és 11. kategória) szintén nem materiálisak. Ezek az érzetek kiterjesztik az időt és teret amikor a materiális univerzum elkezd áradni a 13. kategóriából. Az első dolog ami feltárul a 13. kategóriából az nem kövek, részecskék, gázfelhők, stb. hanem az intellektus, egó és elme. Más szavakkal, ez a három megnyilvánulás felsőbbrendű az univerzum fizikai részéhez képest (kategóriák 32-től 36-ig), amely atomokból, molekulákból, testekből, stb. áll. Érthető vagyok? Jó!
A Trika szerint, a fizikai univerzum a belső pszichikus szervek (intellektus, egó és elme) után tárul fel, és a belső pszichikus szervek az individuális én után tárulnak fel, és az individuális én korlátozások sorozata után tárul fel, amely korlátozások az 5. kategória alatt és a 12. kategória felett találhatóak. Ezek a korlátozások a következőket foglalják magukba (kérlek nézd a fent említett ábrát): tudatlanság, korlátolt aktivitás, korlátolt tudás, korlátolt akarat, az idő érzete, a tér érzete, plusz három tisztátalanság, melyek neve “elsődleges tisztátalanság, a tudatlansághoz tartozó tisztátalanság, a cselekvéshez tartozó tisztátalanság”. Ezek a korlátozások és tisztátalanságok az elméhez vezetnek, és az elme a testhez és a fizikai univerzumhoz vezet… és nem fordítva. A tudósok mivel többnyire materialisták, pontosan fordítva vezetik le a dolgokat, mintha az egész fizikai univerzumnak létre kellett volna jönnie, hogy Életet hozzon létre évmilliónyi lehűlés után, és utána “valahogyan”, mindezen részecskék, atomok, al-részecskék, stb. végül létrehoztak egy élőlényt. A valóságban a dolgok nem ilyenek. Figyelj:
A Legfőbb Én (Tudatosság) felruházva az Ő Erejével a Gyönyör és Szabadság által jellemezve, először egyedül van. Az egész az “Én” (nincs univerzum). Nincs idő, nincs tér… nincs semmi más, csak az “Én”. A Legfőbb Én Ereje elkezd kiterjedni, és az univerzum az “Én”-ből válik ki. A “kiterjedés” szó csak egy módja a dolgok leírásának, mert nincs hely ezen Erő számára kiterjedni, mivel a Legfőbb Én mindent átható. Egy jobb szó lenne a “megalvadás”. Az univerzum kiválásának kezdeti stádiuma egy nagy ürességet generál, melynek neve “Anāśritaśiva” (Śiva vagy az Én kategóriáktól mentesen), mert a Legfelsőbb Én úgy “érzi”: “Oh, ha ez az univerzális manifesztáció folytatódik, elfogom veszíteni a jelenlegi Gyönyöröm és Szabadságom”. Ennek megfelelően, Ő “hezitál” és ez a hezitáció olyan mint egy nagy üresség, melynek neve “Śiva kategóriák nélkül”, ahol az Én (Te) az Ő teljes Dicsőségében nyugszik, mielőtt az univerzum megjelenik. Az Én Ereje az, aki “meggyőzi Őt” az univerzális manifesztáció folyamatának folytatásáról, mint ahogy egy feleség meggyőzi a férjét. Oh igen, a dolgok bonyolódnak, nem?… folytassuk: Ezután az Én Ereje egy ködös állapotban tartja az univerzumot, ahol az “Én” uralkodó, mert az “Az” (az univerzum) még csak megszületőben van. Ez a 3. kategória, ahol az Akarat Ereje dominál, mivel a Legfőbb Én “megakarja nyilvánítani az univerzumot az Ő Erején keresztül”. A 4. kategória olyan mint az előző, de most már az univerzum teljesen fel van vázolva a Nagy Úr Kozmikus Elméjében. Ebben a szakaszban a Tudás Ereje dominál, mivel a Legfőbb Én “itt teljesen megtervezi az univerzum formáját”. Mivel az univerzum megtervezése uralkodó ezen a szinten, az “Én”-t beárnyékolja az “Az” (az univerzum). Az 5. kategória egyszerűen az egész terv kivitelezése. Ebben a szakaszban, az “Én” és az “Az” (az univerzum) egyensúlyban van. A cselekvés Ereje dominál itt, mivel a Legfőbb Én elfoglalt az Ő Erején keresztül, az Ő korábbi tervének a kivitelezésével.
A 3-tól 5-ig tartó kategóriák isteni szintek, túl a téren, időn és a további korlátozásokon. Röviden, senkinek sem szükséges 14 milliárd évet utazni a múltba, hogy láthassa az univerzum eredetét, mivel folyamatosan történik “itt”, úgymond, mert az “itt” szintén egy térbeli koncepció. Emberi lény nem léphet be ide az Ő Kegyelme nélkül. Természetesen, az 1. és 2. kategóriák nem igazán kategóriák, hanem az Én és az Ő Ereje, aki tele van Gyönyörrel és Szabadsággal. Mindez nyilvánvalóan nem materiális. Hívhatod immateriálisnak, spirituálisnak, isteninek és így tovább, de ez mindig a szavakon túl van. Ha képes vagy elérni legalább az 5. kategóriát az Ő Kegyelmén keresztül, oh Istenem, tiszteletem neked! És nem viccelek. Rendkívül nehéz elérni azt, de mégis lehetséges ha valaki képes meghaladni a tisztátalanságot, ami az 5. és 6. kategória között jelenik meg: Elsődleges tisztátalanság (Āṇavamala). Ennek a tisztátalanságnak dupla aspektusa van: Tudatlanság az Én-ről (ami csak az Ő Kegyelmén keresztül haladható meg) és intellektuális tudatlanság (ami a szövegek tanulmányozásával haladható meg). A szövegek (Trika szövegek, a Trika számára szent Tantra-k és így tovább természetesen) létrehozzák a “tiszta gondolat” feltárulását a törekvőben. Ezen a tiszta gondolaton keresztül a törekvő képes meghaladni az elsődleges tisztátalanság második aspektusát. Nincs más mód. Ha a folyamat nem teljesen sikeres, nem fogod elérni a Végső Felszabadulást az életedben. Ha a modern tudomány képes volna elhozni a tiszta gondolat felemelkedését, nem volna szükséges mindezen szövegek tanulmányozása. Sajnos ezek a jelenlegi tudósok egyszerűen nem alkalmasak erre. Ők többnyire materiálisak, a figyelmük fókuszával folyamatosan az objektumokon és nem a Szubjektumon (az Én). Ha azt hiszed, hogy az objektumok meglehetősen lenyűgözőek, ez azért van, mert még nem realizáltad a Szubjektumot. Amikor realizálod a Szubjektumot (az Én), az egész univerzum többé nem lenyűgöző. Az embereket azért nyűgözik le az objektumok, mert még nem realizálták az Én-jüket, semmi kétség e felől.
Ennek az elsődleges tisztátalanságnak a megérkezésével, az Én egyre több és több korlátozást ölt Magára, amíg Ő egy atommá válik (spirituális atommá, nem materiális). Ez a 12. kategória, melynek neve “individuális én”. Mindez nem materiális, hanem spirituális-isteni-immateriális (válaszd ki a nevét). Az anyag a 13. kategóriából kezd kiáradni és az első lövése az “intellektus”, a második lövés az “egó” és a harmadik lövés az “elme”. Az érzékelés és cselekvés erői, amelyek tartalmazzák az összes érzékszervet, az elméből és egóból áradnak ki. Ezután a finom elemek jönnek szintén az egóból, és ezekből a finom elemekből jönnek a a durva elemek, amelyekből az egész fizikai univerzum áll. Ezért soha nem volt egy valódi Ősrobbanás, hanem inkább a megalvadása a Legfőbb Én Esszenciájának a Trika szerint, és a saját tapasztalatom szerint is. Ezt megerősítette Yogarāja (Kṣemarāja nagy tanítványa) az első bevezető stanza-jában az ő híres kommentárjában Abhinavagupta Paramārthasāra-járól (egy nagyon fontos szöveg, ami a Legfelsőbb Valóság Esszenciájával foglalkozik). Abhinavagupta (a Nagy Trika Mester) a guru-ja Kṣemarāja-nak, következésképp Yogarāja nagy-guru-ja:
Cidghano’pi jaganmūrtyā śyāno yaḥ sa jayatyajaḥ|
Svātmapracchādanakrīḍāvidagdhaḥ parameśvaraḥ||1||
“Dicsőség (jayati) a Legfőbb Úrnak (parama-īśvaraḥ) –a Születetlennek (saḥ… ajaḥ), aki ügyes és járatos a játék (krīḍā) művészetében (vidagdhaḥ), (amivel) elfedi (pracchādana) Saját Énjét (sva-ātma)–, aki (yaḥ), bár (api) a Tudatosság (cit) összetett egysége (ghanaḥ), megalvad (vagy szilárdul) (śyānaḥ) a világ (jagat) formájában (mūrtyā)!“
És ezt megerősíti az olvasó tapasztalata is: amikor ő az ébrenlét állapotában van, minden objektum a Szubjektum (az Én…, azaz önmaga) körül egy megalvadása az ő esszenciájának, még annak az érzete is, hogy “valami valaki körül van” szintén egy megalvadása az ő spirituális esszenciájának, ami egyáltalán nem materiális. Ezután amikor ő ágyba megy és elkezd álmodni, az egész az ő elméje, ami ismét az ő ilyen módon megalvadt esszenciája. Amikor belép a mélyálomba, az ő spirituális esszenciája ürességgé alvad. A legtöbb ember csak a mélyalvás szintjét éri el és nem képes ezen a ponton túlmenni, az elsődleges tisztátalanságnak (Āṇavamala) köszönhetően. Ezután az olvasó visszatér az ébrenlétbe és az objektumok ismét feljönnek. Mindez minden nap megtörténik. Az univerzum többi része a galaxisok, távoli bolygók, roppant gázfelhők, stb. csak egy kicsi része az ő “aktuális” univerzumának. Ezek a dolgok valódiak de kicsi a jelentőségük. A tudósok jönnek a teóriájukkal és azt akarják, hogy az olvasó kiterjessze az univerzumról alkotott koncepcióját galaxisok millióival, csillagokkal, bolygókkal, stb. Egyébként mindezen dolgok továbbra is az ő saját megalvadt esszenciája, annak ellenére, hogy egyre több és több szféra jelenik meg előtte. Még ha az olvasó meg is pillantja a legnagyobb csillagát a az egész univerzumnak, az is az ő saját esszenciájának egy megalvadása. A Szubjektum (ő maga, az Én) megmarad mint olyan. A Szubjektum nem válik nagyobbá vagy kisebbé, ha az Ő előtte levő objektum nagyobb vagy kisebb. A szubjektum ugyanakkora marad mindig. Semmi sem történik a Szubjektummal még akkor sem, ha szemtől szembe találkozik az univerzum legnagyobb objektumával. Miért? Mert a Szubjektum nem materiális hanem isteni. Ami isteni, azt sohasem nyűgözi le az ami materiális. Nincs gond a Szubjektum esetében, még akkor sem ha elmagyarázzák neki, hogy ő egy kiterjedésben lévő kolosszális univerzumban él. Az ugyanaz, vagyis mindezen objektumok egyszerűen az Ő Esszenciájának a megalvadása.
Emellett azért, hogy lássa mindezeket az objektumokat, az elme és és az érzékszervek használtak és ezek szintén materiálisak, mert a 13. kategória termékei ahol az anyag elkezdett kiáradni. Ennek eredményeképpen minden ami valaki lát, mindig meg van festve ezen érzékszervek és az elme korlátaival, azaz amit valaki lát az valódi, de “nem pontosan úgy néz ki”. Összességében senki sem fog valódi megértést vagy realizációt elérni a Legmagasabb Valóságról csupán hétköznapi elmén és érzékszerveken keresztül. Ez nem fog megtörténni soha. És ez nem egy vallásos típusú probléma: “Hiszek benne vagy nem hiszek benne”. A Végső Felszabadulás alatt mindig a “Legmagasabb Valóság realizációját” értem. Amikor valaki úgy látja a dolgokat, ahogy vannak, az az út vége. Ennek a nehéz küldetésnek a teljesítéséhez nem lesz hasznos sem teleszkóp, sem mikroszkóp vagy hasonló eszköz. Ezek hasztalanok a Legmagasabb Valóság realizációjában, mert mindig jelen lesznek az eszközökön keresztül néző korlátolt elme és érzékszervek. Emellett a Legfelsőbb Valóság nem egy objektum… még csak nem is a legnagyobb közülük… NEM, az a Szubjektum és az Ő Ereje (az univerzum Oka). Ha valaki nem érti meg az Okot, minden konklúziója az okozatról (az univerzumról) fél-igazság lesz vagy teljes tévedés. Miért mindig olyan nehéz megérteni ezt a témát, amikor olyan nyilvánvaló? Mert a Szubjektum rendkívül ügyes és járatos annak a játéknak a művészetében, ami az Ő saját Én-jének elfedése, ahogy a fenti stanza mondja.
Ezért egy komoly spirituális törekvőnek magára kell hagynia a tudósokat és a fél-igaz teóriáikat. Az utazás a Legmagasabb Valósághoz mindig “belső”, úgymond, és az Ő Kegyelmén keresztül történik. Ez nem arról szól, hogy még több és több objektumot fedezzünk fel, mint ahogy a gyerekek játszanak a labdákkal. Mivel az Én Ereje végtelen, nincs vége a galaxisok, gázfelhők és akár új univerzumok számának, amelyek egy ilyen Erőből tárulnak fel. Az élet túl rövid, hogy ilyen gyerekes játékokkal foglaljuk el magunkat, igaz? Először a Végső Felszabadulás és utána mindannyian kedvünkre játszhatunk labdákkal. Szóval az utazás a Szubjektum irányába történik és nem a távoli múltba vagy a jövőbe vagy a külső űrbe vagy bármilyen más termékébe a tisztátalanságoknak és korlátozásoknak, amelyek által az Én (Te) szereti elfedni Önmagát. Az Én Kegyelmén keresztül aki az ő (az olvasó) saját Kegyelme, és a szövegek tanulmányozásán keresztül egy személy végül meghaladja az elsődleges tisztátalanságot, ami az 5. és 6. kategória között található. Amikor ő megérkezik az 5. kategóriába, úgy kezdi látni a dolgokat, ahogy azok vannak, azaz ő elkezdi látni az univerzumot úgy ahogy van. Ezután a tapasztalat után az ő számára megengedett a további emelkedés magasabb és magasabb szintjeire az isteni Gyönyörnek egészen addig, amíg ő megkapja a teljes felismerését vagy realizációját az ő saját Én-jének. Tűz, Fény, Szabadság és Dicsőség emelkedik fel ebből az Én-realizációból, fel fogja tárni az Igazságot végül. Az Én már feltárta az Igazságot mindazokban a szövegekben, amelyek a Trika-val foglalkoznak, de paradox módon most ennek a bizonyos Én-nek (aki a szerzője ezeknek a szövegeknek, vagyis az olvasó) szüksége van az Ő saját nyilvánvaló istenségének tényleges megértésére. Oh igen, a Legfelsőbb Én abszolút Csodálatos.
Szeretem a modern tudományt, de megvannak a korlátjai. A probléma vele most az, hogy a tudósok olyan területre léptek amire nem alkalmasak. Ennek eredményeképpen, a konklúzióik mindig teljesen tévesek vagy féligazságok lesznek. Például ha látni akarják az univerzum eredetét, túl kellene jutniuk az idő és tér képzetén és realizálni a Szubjektumot (önmagukat). Egyébként figyelmen kívül hagyják azt, hogyan kellene ezt megtenni, vagy azt gondolják, hogy építeniük kell egy űrhajót vagy egy időgépet vagy valami ilyesmit. A materiális elmék hasznosak de mindig elégtelennek bizonyulnak, amikor a Legfelsőbb Valóság felfedezéséről van szó. A követendő folyamat mindig a következő: (1) megkapni az Ő Kegyelmét vagy így vagy úgy, (2) tanulmányozni a megfelelő szövegeket az intellektuális tudatlanság eltávolítása érdekében. Ez a módszer, és ebben teljesen biztos vagyok, mivel saját magamon teszteltem. A tudás természete változó, az érzékelő által elért tudatosság szintjének megfelelően. Ha az érzékelő nem a megfelelő tudatossági szinten tartózkodik ahhoz, hogy legalább betekintést nyerjen a Legfelsőbb Valóságba, az ő tudása sem lesz helyes és ennek megfelelően a konklúziója egy ilyen Legfelsőbb Valóságról szintén téves lesz. Ez a jelenlegi szituáció a modern tudósok nagy többsége esetében, akiket a médiában látok. Néhányuk még a Legfelsőbb Én (a Szubjektum) félretolásának lehetőségéről is beszél, az univerzális teremtés magyarázata érdekében. Ebben bemutatják az abszolút tudatlanságokat és a józan ész hiányát, mivel ők a Legfelsőbb Én! Ha félretolják a Legfelsőbb Én-t, ők is eltűnnének… ami nem volna egy teljesen rossz dolog, hehe. Viccelek! A múltban a vallás mindent a vallásos folyamatokon keresztül magyarázott. Most a tudósok megpróbálnak mindent tudományos folyamatokon keresztül magyarázni. Ez ugyanaz a pestis, de egy másik színben. A tudás különböző területei különböző metódusokat igényelnek. Mindazonáltal ahogy láthatod, az Ő Játékának ami az Önmaga elfedése, nincs határa! Dicsőség ennek a Nagy Én-nek!
(2) Mostanában hallottam egy gyakori állítást: “Isten a Szeretet. Ő mindig jó dolgokat akar nekünk”.
Amikor néhány ember ilyen fajta gondolatokkal néz szembe, általában dühössé válik, mivel a horribilis tények száma ezen a világon egyszerűen túl sok ahhoz, hogy azt jelezze Isten a Szeretet és Ő jó dolgokat akar számunkra. Más emberek csak elfogadják azt a gondolatot, hogy Isten a Szeretet és jó velünk mindig, anélkül, hogy másodszor is elgondolkodnának a kérdésen. Mások azt mondják, hogy Isten egyszerűen nem létezik, és megint más személyek azt állítják, hogy Isten túl van ezen emberiségen, stb.
Hogy bonyolítsuk, Isten nem-létezése egyszerűen nem létezik. Néhány ember összezavarodik abban, ha el kell magyaráznia valakinek Isten létezését. Megpróbálják bemutatni az univerzum csodáit, pl. egy magot amint nagy fává alakult, a megszámlálhatatlan csillagokat az égen, a csodát melynek neve Élet, stb. Azonban mindez szükségtelen. Miért? Mert a bizonyos jelenléte annak aki azt állítja, hogy Isten nem létezik, bizonyítja Isten létezését. Hogyan lehetséges ez? Mivel nem fogja tudni megmagyarázni az ő saját létezését anélkül, hogy Isten koncepciójához folyamodna. Még ha meg is próbálja magyarázni a saját létezését az Ősrobbanással, gázfelhőkkel, felrobbanó szupernovákkal, stb., fel fogja fedezni, hogy mindez csupán a saját fizikai testének létezését magyarázza valahogy, de nem a saját létezését. Valakinek a létezése a legnagyobb misztérium. Ahelyett, hogy felkel minden nap és elkezd valami apróság miatt bosszankodni újra meg újra, a figyelmét a saját létezésének kérdésére kellene fordítania. Amikor ez a misztérium megfejtésre kerül, az a Végső Felszabadulás. Az illetőnek realizálnia kell a saját esszenciális természetét és érzékelni, hogy az ő saját esszenciális természete egyáltalán nem volt semmi által érintve soha. Amikor realizálja ezt az igazságot, ő felszabadult. Soha semmi nem történt az Én-nel, az igazat beszélem. Az érvelésnek ezen módja nem csupán könyvek tudásán alapszik, hanem Én realizáltam az igazságot. A saját Én-em, az igaz identitásom, mindig megmaradt ugyanannak örökké. Ez az igazság.
Visszatérve az ateistához, ha ő elég intelligens észre fogja venni, hogy nem tudja megmagyarázni ki ő valójában. Fogalma sincs. És ha egy ateista csupa makacsság és gyerekesség, csak hagyd abba a vele való vitatkozást és ne pocsékold a drága időd. Az intelligens ateisták amikor szemtől szembe kerülnek azzal a ténnyel, hogy nem tudják megmagyarázni kik ők, bizonyosan spirituális törekvővé válhatnak hosszú távon. Emellett itt van a koncepciója “Isten”-nek. Honnan jött ez? Ez egy valódi misztérium. Látszólag, a vallás volt az ami bemutatta… biztos vagy ebben? Ez a téma nem olyan egyszerű. Ha ez a szó “feltárult” és “megnyilvánult”, akkor valami történt. Ki csinálta? Micsoda misztérium! OK, ennyit az ateistákkal kapcsolatosan. Tagadniuk a Legfőbb Én-t egyszerűen értelmetlen, mert végül fogalmuk sincs kik ők, és az ő saját bizonyos jelenlétük magába foglalja “Valakinek” a jelenlétét, akinek a létezését tudatlanul tagadják.
Az emberek tekintetében, akik azt állítják, hogy Isten túl van ezen a világon, ez egy fél-igazság, mert a Legfőbb Én egyszerre transzcendens és immanens az univerzumban. Miért? Mert az univerzum az Ő megalvadva, ahogy korábban tanítottam neked. Valójában Ő “valami más” is, azon kívül, hogy transzcendens és immanens, mivel a Legfőbb Én abszolút kifürkészhetetlen. Az emberek, akik Istent a világon túlra teszik, megpróbálják megmagyarázni ennek a világnak a horrorját anélkül, hogy belekevernék Istent a folyamatba. Szóval, mindez a horror “emberekkel-kapcsolatos”, amíg Isten megmarad teljesen “tisztán”, távol ettől a szerencsétlenségtől. A jó szándékon túl, amivel megpróbálják Istent “tisztán” tartani ilyen módon, ezeknek az embereknek nincs teljesen igazuk, mert a Legfőbb Én transzcendens, immanens, és “valami más is”. Ő jelen van mindenhol és sehol, és miért is ne, valahol máshol is. Senki sem képes megérteni Őt a hétköznapi elméje használatával, mert Ő egyszerűen kifürkészhetetlen. Isten végül realizáció kérdése és nem csupán gondolkodásé.
Végül, amikor az emberek dühössé válnak azokkal szemben, akik azt állítják, hogy Isten a Szeretet és jó dolgokat akar nekünk, van itt egy probléma, mivel nem világos, hogy más emberek mit értenek a “Szeretet” és “jóság” szavak alatt. Általában soha nem használom ezeket szavakat, mert félrevezetőek. Miért? Mert a hétköznapi elme hajlik arra, hogy úgy viselkedjen mint egy béka a kútban, amint a tenger végtelenségéről kérdez: “Olyan mint ez a kút? Olyan mint két kút? Három kút? Négy kút?” és így tovább. Ugyanilyen módon, amikor az emberek azt hallják, hogy Isten a Szeretet és jóság, általában azt gondolják, hogy az Ő Szeretete olyan mint az emberi szeretet csak “nagyobb”, vagy az Ő Jósága olyan mint az emberi jóság csak “nagyobb”. Ez ugyanaz a történet mint azoké a felszabadultaké, emlékszel? Mintha egy felszabadult személy csak egy hétköznapi ember lenne, csak “újratöltve”, mint egyfajta szuperhős. Hasonlóan, sok ember azt hiszi, hogy az isteni Szeretet és Jóság olyan, mint amit valaki érez emberi lények által kifejezve, csak “újratöltve”. Ez nem igaz. Azoknak akik azt mondják, hogy Isten a Szeretet és jó dolgokat akar nekünk, azt kellene mondania: “Isten a Szeretet és jó dolgokat akar nekünk, de az Ő saját értelmezésében”, és a probléma megoldva.
Mivel a szeretet, jóság, rossz, stb. szavak olyan összezavaróak és félrevezetőek, mindig jobban szeretem elkerülni őket. Ez az emberiség túl sokat mondogatta ezeket és teljesen elhasználódtak, véleményem szerint.
Például az emberi lények általában azt gondolják, hogy az élet mindig “valami jó”, de a Legfőbb Én szerint ez nem mindig van így. Köszönet… Ő neki, létezik halál is ezen a világon, különben a népesség 1 csilliárd ember lenne mostanra. Látod amit mondani akarok? És a többi ember szerint, a “szeretet” elkezdődik és véget ér egy nap, de az Én Szeretete sohasem kezdődik és sohasem ér véget. Ezt természetesen nem lehet megérteni az Én tényleges realizációja nélkül. Ilyen módon folyamatos zavarodottság van jelen ezekkel a szavakkal kapcsolatosan. Hagyd őket békén, OK? Jó!
(3) Van még néhány egyéb gondolat itt, például: “Egy felszabadultnak nem kellene azt mondania, hogy ő felszabadult. Továbbá, nem szabad ellentmondania annak, ami a szövegekben van lefektetve”.
Ebben az esetben az első válaszom az volna: “De ő egy felszabadult személy, vagy egy másik emberi lény egy újabb adag megkötéssel?” Az ilyen gondolatok általában jelen vannak ezen a világon, mert ritkán fut bele valaki egy valódi felszabadult személybe. Szóval az összes konklúzió állandóan könyveken alapszik, mások véleményén, stb. Azonban voltak már egy felszabadult személy társaságában? Általában NEM. Ő pontosan azért felszabadult, mert szabaddá vált a kötelékektől az Ő Kegyelme által. Tehát, ha szabályokat kell követnie, a kötelék még mindig jelen van.
Bonyolítás: “Neki nem kellene azt mondania, hogy ő felszabadult.” Miért nem? Hmmmm… a szokásos válasz az: “Mert az ő cselekedeteinek mutatnia kellene az ő állapotát.” Biztos vagy ebben? Oh, ez egy egyáltalán nem igaz! Mi van akkor, ha a felszabadult úgy dönt, nem mutat olyan cselekedeteket, amelyek összhangban vannak az ő Felszabadult állapotával? Ami magasabb, az könnyedén megtéveszti azt, ami alacsonyabb. Így a többi ember hogyan fog felszabadultak létezésének nyomára bukkanni, ha mindegyikük úgy dönt, hogy puszta emberi lénynek néz ki tudatlanság által kötötten, stb.? Ez nagyon könnyű számukra, azaz elrejteni a Felszabadulás állapotát. Ők nagyon jó színészek. Emlékezz a fenti stanza azt mondta, hogy a Legfőbb Úr rendkívül ügyes és járatos a játékban, ami az Ő saját Én-jének elrejtése. Szóval felszabadultként, érintkezésben a Legfőbb Erővel, ő képes ugyanazt megtenni mint a Legfőbb Úr. Ki fogja akkor őt felismerni? Csak a többi felszabadult fogja, nyilvánvalóan. Ilyen módon, a téma a felszabadultakról nagyon misztikus.
A Negyedik Út (keress rá a kifejezésre a Neten, ha nem vagy biztos benne mi az) valami ilyesmit mond, ha a memóriám jól szolgál: “Egy felszabadult személy olyan valaki, aki ha elkezd beszélni mint felszabadult, senki sem értené őt, kivéve egy másik felszabadultat.”
Annak érdekében, hogy reagáljak a második állításra, miszerint neki nem szabad ellentmondania annak, ami a szövegekben van lefektetve, elkezdek úgy beszélni mint egy felszabadult:
“A szövegek követnek engem. Én nem követek semmilyen szöveget. Ha mondok valamit ami még nincs leírva egyetlen szövegben sem, a Legfőbb Erőm le fogja azt írni valamilyen szövegbe, hogy megfelelően alátámasztott és hiteles legyen.”
Ahogy az olvasó láthatja, nem felszabadultként nagyon nehéz megérteni ezt. Miért? Mert az ember általában azt hiszi, hogy a szövegek “merev” dolgok, amik ilyen módon lettek megírva és egyáltalán nem változnak soha. Ez nem igaz… és most, az olvasó elméje érezni fog egy fajta összeomlást, tudom, ami nagyon jó. Amíg a hétköznapi mentális keret meg van tartva, addig az illető nem képes a Végső Felszabadulás felé haladni. Látszólag a szövegek megváltoztathatatlanok de ez nem igaz, ismétlem. Ha az Én elkezd abba az irányba mozogni, úgymond, mindazok a látszólag megváltoztathatatlan szövegek együtt mozognak Ő vele. Ez könnyen ellenőrizhető ha érintkezésbe tudnál kerülni személyesen velem. Nagyon gyakori, hogy ma tanítok valamit anélkül, hogy a szövegekkel konzultálnék, és következő héten felfedezem ugyanazt a tanítást a Trika szövegeiben leírva. Ez úgy hangzik mint valami csoda, de nagyon gyakori a tapasztalatom szerint. Ez a dolog előfordult, például a fenti stanza-val, ami azt állítja, hogy a Legfőbb Úr megalvadt az univerzum formájában. A “megalvadás” dolog hirtelen tárult fel, amíg ezt a cikket terveztem az Ősrobbanás teóriájáról néhány napja, és a Megalvadás gondolata a Robbanás helyett, spontán tárult fel az elmémben az univerzális manifesztáció elmagyarázása érdekében. Nem olvastam előtte ezt a stanza-t. Az igazat mondom.
Most az egész elmagyarázása “emberileg”: Az Én van mindig a legközelebb, mivel Ő “Önmagad”. Utána a szövegek vannak legközelebb Önmagadhoz. A szövegek az Én-ből tárulnak fel és keresztülmennek a megnyilvánulás bonyolult folyamatán, mire valaki elolvashatja őket papíron vagy digitális formában, stb. Általában a legtöbb ember azt hiszi, hogy a szövegek egy könyv vagy egy dokumentum, de ez nem igaz. A legmagasabb szinten a szövegek teljesen egyesülve vannak az Én-nel, a legkisebb különbség nélkül. Egy szinttel alacsonyabban a szövegek feltárulnak mint valami különböző az Én-től, de még mindig egyesülve vannak Ő vele. Egy szinttel alacsonyabban a szövegek és az Én különbözőnek néznek ki és elkülönülnek, de csak mentális szinten. Egy szinttel ennél is alacsonyabban, a szövegek különbözőnek néznek ki és el is különülnek az Én-től (Te) a fizikai szinten (vagyis könyvek, dokumentumok digitális formában, stb.). A szokásos koncepciója a szövegeknek az utóbbi, vagyis azok könyvek, dokumentumok, stb., de ez egy szegényes koncepció. Sokkal többek ennél. A szövegek elhozzák a tiszta gondolat feltárulását. A “tiszta” alatt nem azt értem, hogy “morálisan tiszta” és hasonlók, hanem “egységet teremtő”. A tiszta gondolat amikor feltárul az intellektusban, úgymond, elhozza az Én és az univerzum egységének realizációját. Emellett, a szövegek megtanítják az intellektust a helyes módon érvelni, ezért azok rendkívül fontosak.
Végül, az emberi guru az, aki távolabb van Önmagadtól mint a szövegek. Nem a fizikai távolságokról beszélek, nyilvánvalóan. Szóval, a Hazatérés útja általában: emberi guru -> szövegek -> Én. Egy felszabadult személy ismeri az ő saját esszenciális természetét, az Én-t. Ennek eredményeképpen ő nem követ semmilyen emberi guru-t vagy szöveget. Valójában a szövegek követik őt minden lépésben, mert az Én Ereje mindig az Én-t követi. Azt hiszem ezt nem lehet jobb módon elmagyarázni. Ez tapasztalat azaz Én-realizáció kérdése.
Továbbá, van itt egy másik fontos kérdés: milyen tradíciót követett a felszabadult személy a spirituális megvilágosodás eléréséhez? Indiában nagyjából két nagy ág van: Védikus és Tantrikus. Ez a két tradíció nagyon különbözik egymástól. A Trika a Tantra-kon alapszik (és nem a Veda-kon). Ezért még ha egy Trika által felszabadultat meg is kérünk arra, hogy ne mondjon ellent a szövegeknek, a “szövegek” alatt a Tantrikus szövegeket értjük az ő esetében… és nem az összes Tantra-t. Mivel a Tantra-k több mint kétszáz könyv, ha az emlékezetem nem csal, ezért az illetőnek meg kell határoznia a Trika által nagy becsben tartott Tantra-k gyűjteményét. Ebben az esetben, a Trika csak öt Tantra-t tart mint a fő szövegek, de további hat Tantra szintén tiszteletreméltónak tekintett, ami összesen tizenegy Tantra. Az első öt itt kimondott Tantra a legfontosabb, míg a további hat szintén tisztelt: Mālinīvijaya, Vijñānabhairava, Svacchanda, Rudrayāmala and Mṛgendra; Mataṅga, Ucchuṣmabhairava, Svāyambhuva, Ānandabhairava, Naiśvāsa és Netra. Olvasd el a Tantrizmus oldalt a fő weboldalon további információért. Ahogy láthatod, a téma rendkívül bonyolult és egy személynek tudnia kell mit csinál, mielőtt publikusan beszél vagy tanítványokat tanít. Sajnos gyakrabban mint nem, az illetőnek fogalma sincs miről beszél amikor az Indiai filozófiákra kerül sor. Ez különösen igaz a Nyugaton ahol Miss Zavarodottság a legfőbb uralkodó.
Ok, egyelőre vége. Találkozunk a következő bejegyzésemben!